Abolka-blog

Már a minimálbér-kihívás előtt is próbáltam minél tudatosabban vásárolni,odafigyelni milyen összetevőket tartalmaz az adott termék, honnan származik stb. Többször is említettem már, hogy akár az alapanyag, akár az előre feldolgozott étel kiválasztásánál fontosnak tartom, hogy azt hol szerzem be. Húst, zöldséget,gyümölcsöt a piacon, tartós élelmiszert a hiperszuperben. Ez nem egy fajta hóbort, nem vagyok időmilliomos, szimplán fontosnak tartom, hogy az alapanyag friss és olcsó legyen.

Mivel hozzám a Corvin CBA esik legközelebb, így a legtöbb esetben ott szoktam bevásárolni. Eleinte megszokásból emeltem le a polcról a márkás árut, mert elég sok negatív tapasztalat ért a nevesincs és sajátmárkás termékek kipróbálásakor. Egy korábbi spórolósabb időszakban viszont szemezni kezdtem a CBA saját márkás termékeivel – na mondom, ezt még nem próbáltam, mi baj lehet elv alapján vettem először egy zacskó tésztát. Otthon tűnt csak fel, hogy a CBA csomagolású tészta gyártója a Gyermelyi. Elkészítés után sem állagra, sem ízre nem éreztem különbséget a Gyermelyi csomagolású Gyermelyi tészta között.

Ezután próbáltam odafigyelni arra, hogy a listámon szereplő tételek esetén összehasonlítsam azt, amit automatikusan megvettem volna a CBA saját márkás termékével. Szinte minden esetben a saját márkásat tettem a kosárba. Eleinte félve próbáltam ki például a tej- vagy csomagolt hústermékeket, de a kétségeim akkor oszlottak el, mikor elfogyott otthon a hús és kénytelen voltam a CBA-ban csirkemellet venni. A hét közepén, este 7 után félve vettem meg, minőségileg mégis hibátlan és olcsó (1099 Ft/kg!) húst kaptam.

Már több mint fél éve, hogy bizonyos saját márkás termékeket napi, heti rendszerességgel fogyasztok, az egyéb, eseti vásárláskor pedig már automatikusan a CBA saját márkás terméke után nyúlok. Persze van, hogy bizonyos esetekben mérlegelek, hogy na, most nekem ez az összetevő nem tetszik benne és inkább egy diabetikus vagy kisebb szénhidráttartalmú terméket veszek meg, de a legtöbb esetben mégis a saját márkás a nyerő.

Félreértés ne essék: nincs érdekeltségem a CBA-ban 🙂 egyszerű racionális szempontok győztek meg:

– A CBA saját márkás termékeit magyar gyártók állítják elő. Ezek sok esetben a nagy piacvezető cégek is egyben. Pl. A tejtermékeket a Sole-Mizo, kenyérféléket a Ceres, száraztésztát a Gyermelyi gyártja, de a felvágottak, csomagolt húsok is a kisebb-nagyobb leinformálható magyar cégek termékei.
A magyar termékeket nem csak a mélyen buzgó hazaszeretet és a pirosfehérzöld zászlócska miatt pártolom. Sokkal egészségesebbnek tartom azt az alapanyagot ami a környékből származik, mint amit több száz, vagy több ezer kilométerről érlelőgázban, tartósítószerekkel utaztatnak.

– A sajátmárkás termék -meglepő módon – olcsóbb tud lenni a márkás terméknél. Ennek egyik összetevője, hogy nem kell külön reklámra költenie, másik már az üzlet szubjektív döntése: a minőség. Ezt többnyire az ár remekül tükrözi is. A CBA saját márkás termékei esetén nem fogunk a legolcsóbb árral találkozni. Nem 100 Forint a tej és nem 100 forint a tészta, de jó minőségű termék van a csomagolás mögött – ami még mindig jó 100-150 Forinttal olcsóbb a márkás csomagolású termékeknél. Azért ez egy nagybevásárlásnál tud némi különbözetet jelenteni!

Ár-érték arányban tehát messze a legjobb a CBA sajátmárkás termékei.

A felismerés után felkerestem az üzletet, hogy megerősítsen az észrevételekben. Választ szinte azonnal kaptam (ismét piros pont 🙂 ), segítségemre a CBA kommunikációs igazgatója lett, akinek ezúton ismét köszönöm a rám fordított időt és az információkat! 

A CBA 454 fajta sajátmárkás termékkel rendelkezik, aminek a száma folyamatosan bővül.  Kérdésemre, hogy nem zavaró esetleg a gyártó számára, hogy a saját terméke mellett egy polcon, mellette szerepel az általa gyártott CBA-s termék, azt a választ kaptam, hogy nem, mivel a gyártó érdeke, hogy megfelelő kapacitáson tudjon üzemelni, illetve az előállított mennyiséget el is tudja adni. Erre kiváló partner egy nagyobb üzlet, aki felvásárolja és saját neve alatt árulja. Ettől még a gyártó ugyanúgy piacra dobja saját termékét és megfelelő reklámozás mellett azt is meg fogják vásárolni.

Olcsó húsnak híg a leve?
Egy aggályom azonban még mindig volt: a húspultban a hús eredete nincsen feltüntetve. Jó minőségű, szép husik vannak kitéve, de csak sejteni lehet – az üzletpolitikát ismerve – hogy magyar húst kínálnak. Szerencsére ezt is sikerült tisztába tenni: a húsok lehetőség szerint a legközelebbi magyar beszállítótól kerülnek felvásárlásra, ezzel is rövidítik az utaztatást, hogy friss maradjon az áru.

Ellenőrzés
Ami végképp megnyugtatott, hogy a CBA kiemelt helyen kezeli a sajátmárkás termékek minőségét. Ennek érdekében félévente független céggel bevizsgáltatja termékeit, hogy az ne csupán a határértékeknek feleljen meg, hanem a fogyasztói igényeknek is megfeleljen.

Magamat ismételve: nem vagyok érdekelt a CBA reklámozásában, nem kapok kampánypénzt a népszerűsítésért 🙂 Csupán a figyelmet szeretném arra irányítani, hogy nem kell félnünk kipróbálni a saját márkás termékeket. A CBA saját márkás termékeit – már többször tesztelve – bátran merem ajánlani, hiszen amellett hogy olcsóbban tudunk vásárolni és pénz marad a tárcánkban, minőséget is kapunk hozzá. Azt meg ugye tudjuk, hogy a sok kicsi piszkosul sokra megy.

Gyártó: Sole-Mizo

Heti összegzés

Múlt héten ugyan kifutottam  a költségvetési keretből, meg is ijedtem hogy mi lesz most? Mit fogunk enni? Aztán ahogy körbe kutattam a konyhát, találtam egy csomó ennivalót (rizs, tészta, fagyasztott zöldség, máj) amiből még most is van egy kevés. Rájöttem, hogy erről a raktározó életmódról le kéne szoknom, mert ez viszi a pénzt. Meglátok valamit a boltban ami éppen olcsóbb, akkor hopp, meg is kell venni, mert úgyis elfogy. Csak azt nem gondolom végig, hogy lehet van még otthon – aztán elpakolom és kimegy a fejemből és legközelebb megint veszek. Vagy felbontom, elhasználom a háromnegyedét, az az egy negyed meg ott marad bent a konyhaszekrényben, mintha nem is lenne. Na, így keletkezett az a csomó egy negyed zacskó tészta!
A lényeg, mivel nem maradt túl sok pénzem a hétre, így nem is tudtam túl sok dolgot venni. Meg hétvégén kimaradt a hétvégi bevásárlás, ami erősen meg szokta dobni a tételeket a táblázatban.
Végül megint a piackutatás mentette meg a hetet – igaz csütörtök este, de az összesítőben akkor is jól mutat 🙂

Havi összegzés

Most, hogy megkaptam a fizetésem, megint úgy éreztem magam, mint mikor először kaptam meg az első, nagyobb összegű fizetést. Volt bennem valami felszabadult érzés, hogy na most aztán mindet lehet! Ennek ellenére, ha bemegyek egy boltba, még mindig működik a reflex, hogy spórolnom kell – ez is felesleges, ezt sem kéne megvenni, erre nincs is igazán szükség… és ennek kifejezetten örülök! Ez az egy hónap nagyon tanulságos volt saját magam számára. Az tutiszáz, hogy bizonyos technikákat a továbbiakban is alkalmazni fogok:

– Ismét bebizonyosodott, hogy a sok kicsi igenis milyen piszkosul sokra megy. Ha egy héten megveszem a 30 Forinttal olcsóbb tejet és a 100 Forint/kilóval olcsóbb húst stb, máris minimum egy ezrest spórolok.

– Alapos, megfontolt tervezéssel simán kiszűri az ember azt, amire nincs is igazán szüksége. Így, hogy a hónapban nem ad hoc módon mentem el bevásárolni és tényleg csak azt vettem meg, ami a listára fel volt írva, kevesebb étel ment pocsékba. Pedig annál kevesebb dolgot utálok, minthogy ételt kelljen kidobnom! Plusz a folyamatos tervezgetés rákényszeríti az embert, hogy állandóan körülnézzen az ember maga körül, hogy mit tud még felhasználni, így nincs felesleges felhalmozás.

– A különböző kuponokkal -ha tényleg csak azokat veszem meg, amire egyébként is szükségem van- tud az ember a tervezett költségvetésben pluszt generálni. Amellett olyan helyekre is ellátogat az ember, ahova alapesetben nem valószínű, hogy benézne. Tény és való, hogy a kuponozás kicsit lutri, mert vagy bejön, vagy nem, de most kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan helyeken jártam, ami kifejezetten igényes, barátságos volt és még meg is dobtak egy-egy plusz bónusszal.

– Azzal sem keveset spóroltam, hogy mindent a rendeltetésének megfelelő helyen vettem meg. Húst, zöldséget, gyümölcsöt a piacon, tartós élelmiszert hiperszuper marketben, háztartási cikkeket háztartási boltban stb.

– Plusz bevételeket lehet szerezni alkalmi “munkákkal” (lásd piackutatások) illetve azzal, hogy nem gyűjtögetek. Mivel albérletben élek, egyébként sem szeretem felhalmozni a már feleslegessé vált holmikat, mert csak foglalja a helyet és egy esetleges költözésnél nem jó a lomot cipelni a másik helyre. Így havonta-kéthavonta szerkényürítést, lomtalanítást tartok és mindet, amit feleslegesnek ítélek meg, elindítom aukción. Egyrészt ezzel is pénzt keresek -a legtöbb esetben jóval kevesebbet, mint a beszerzési ára, de ilyen ez a használtas biznisz 🙂 – másrész lehet, hogy nekem lom, de más pont ezt keresi. Kímélem a környezetet is, na! 🙂

-Bármire szükségem van, első körben auckiós oldalon keresem. A fent említett szempontok miatt töredék áron lehet kifogni hibátlan állapotú ruhát, bútort, háztartási eszközt… gyakorlatilag bármit. És miért fizessek többet, ha harmadáron megkaphatom azt, amit keresek?

Összességében elmondható, ha lemondok az olyan kényelmi szempontokról -mint pölö mindent egy helyen vegyek meg, vagy valamit most azonnal akarok, lehetőleg 2 perc múlva- akkor az addigi havi kiadásaim negyedét félre is tettem.

Vannak azért a havi költségvetésben megkérdőjelezhető pontok. Kapásból az első, hogy végülis a hónap végén kibukott, hogy az össze bevétel 80.000 Forint fölé kúszott. Ez azért nem egészen minimálbér. El is gondolkodtam rajta, hogy akkor most mennyiben tekinthető ez a hónap minimálbér-kihívásnak.
Végül azzal nyugtattam magam, hogy a konkrét minimálbérről indultam, a 60.600 Forintról. A plusz bevételeket azért kerestem, hogy a minimum szinten felüli kiadásaimat tudjam fedezni . Ebből adódik a második vitatható pont, hogy vajon mennyire van szüksége az embernek BL bérletre vagy kozmetikusra. Nem alapvető szükséglet, ez tény.
Azt azonban le kell szögeznem, hogy az egész minimálbér-kihívással ez volt a célom: hogy bebizonyítsam, hogy minimálbérről indulva nem kell az embernek lemondani sem a minőségi étkezésről, sem a szórakozásról, sem a szépészeti kezelésekről. Valóban, ha tartósan kell ilyen minimál összegből élni az embernek, kétszer meggondolja, hogy ilyen kiadásokra rászánja-e azt a kevés pénzét, de régebben is úgy gondoltam, ha már ennyi mindenen megszorítom az életem, annyi kijár, hogy a szabadidőmre is áldozzak egy kicsit. Hangsúlyozom: ez egy szubjektív vélemény.
Amellett az egész hónap folyamán Kincs hatalmas segítséget jelentett. Nem csak a vásárlásos kisegítésekkel, de csomó alkalommal rám szólt, hogy na erre meg arra aztán végképp nincsen szükségem, meg hogy hónap végén nem lesz egy fillérem sem. Úgyhogy fizetés után vettem egy nagy kupac süteményt és ünnepélyes keretek között elbúcsúztattuk a filléreskedést.
Aztán csak zárójelben jegyeztem meg, hogy március elején kezdem a jogsit, ha annak az első részletét befizetem, még annyi pénzem sem marad, mint a minimálbéres időszak idején. Még jó, hogy így örültünk… Zárójel bezár.

Emellett még számos más apró dolog került megkérdőjelezésre itt a hónap során, ami erősen gondolkodóba ejtett. Kincs is mondta, hogy ez az egész úgy lenne korrekt, ha mindketten bedobnánk a közösbe a 60.600 Forintot és úgy próbálnánk meg ketten megélni belőle. Az esetleges pluszokat meg ugyanúgy félretennénk. Szóval érik a minimálbér-kihívás 2.0 – a javított kiadás 🙂

Szóval örülök, hogy belevágtam és végig csináltam, mert minden szempontból hasznosnak éreztem (tényleg!), de annak még jobban örülök, hogy vége!

Itt szeretném megjegyezni, hogy tisztában vagyok azzal, hogy sokkal többen vannak azok, akik tartósan ilyen, vagy még kevesebb pénzből élnek, mint ahányan vállalják. Minden tiszteletem azoké, akik nem adják fel és végig küzdik a mindennapokat, ez egy kőkemény dolog. Semmi esetre sem szerettem volna viccként vagy játékként kezelni a kihívást.

Éjfélkor jött egy ímél, hogy a jelentkezésemet ezennel elfogadták a csütörtöki, 16.40-kor kezdődő Szerencsejátékkal kapcsolatos piackutatásra. A honorárium 4000 Forint értékű étkezési utalvány. Ennél jobb hír nem is érhetett volna a hónap utolsó napján!
Főztem egy kis zöldséget a tegnapi maradék húshoz és sprinteltem dolgozni.

*ebéd*

Azt azért lehet tudni, hogy ha 16.40-re rendelik be az embereket, akkor 17.00-kor fog kezdődni a kutatás, úgyhogy ilyenkor egy 10 perc késés belefér. Most már csak azért izgultam, hogy ne legyen olyan BKV fennakadás mint tegnap és hogy beválogassanak a csoportba. Úgy tűnik jól szorítottam magamnak, mindkettő bejött 🙂

A beszélgetés kicsit több, mint másfél órás volt és a lottózási szokásainkról kellett megadott kérdések és szempontok szerint kötetlenül beszélgetni. Megnéztünk Tv reklámot, meghallgattunk 4 rádiósat, láttunk plakátokat – erről kellett véleményt mondani. Tök jó volt, volt egy olyan fickó is, aki az állatkertben dolgozik és gondozza a most megszületett kiselefántot!!!
A beszélgetésről hang- és videófelvétel készült a későbbi elemzéshez, a végén pedig megkaptuk az ígért honoráriumot.

Kincs ma ment leteljesíteni az utolsó futó projektjét, a héten már mondta, hogy nem biztos hogy hazaér péntekig. Gondoltam akkor most jól megfőzöm a tegnapi májat, főztem hozzá tarhonyát és betúrtam egy nagy adagot házi savanyúsággal. Eldőltem sorozatot meg filmet nézni, el is aludtam kb. fél órán belül. Arra még emlékszem, hogy éjfél körül hívott Kincs, hogy most indul haza, három óra körül érkezik. Felébredtem rá, mikor hazajött, de nagyon nem voltam képben.

Következő kép, hogy reggel jön az SMS: fizetés van!

VÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGE VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN!!!! 😀 😀 😀

Reggel megint gondolkodnom kellett, hogy milyen kaját vigyek a dolgozósba. Olyan nehéz ilyenkor kreatívnak lenni!!! Van, hogy csak állok a nyitott hűtő előtt, pislogok biggyesztett szájjal és csak nézek ki a fejemből. Borzasztó intellektuális képet nyújthatok!
Találtam még répát és pritaminpaprikát – abból lett saláta és főztem hozzá tojást. Kétféle tojást találtam: volt egy doboz teszkós meg egy árválkodó darab piacos.

Találós kérdés: a két tojást alaposan megfigyelve, vajon melyik a piacos?

*ebéd*

Munka után fél hatra voltam hivatalos beváltani a gyanta kuponomat, amit ismét egy újonnan nyílt szalonban tudtam beváltani. Munka után el is indultam, mert a Jászaitól kellett egy kicsit besétálni, inkább hamarabb odaérek és én várok, mint fordítva. Max leszállok a Nyugatinál és átsétálok. Ezt olyan szuperül elterveztem, hogy Murphy úgy gondolta most itt a remek alkalom hogy figyelmeztessen arra, hogy nem úgy van ám az, hogy én kigondolok valamit, aztán az úgy is lesz!
A Corvin negyed és a Kálvin között egyszer csak úgy a semmi közepén megállt a metró. Eltelt 5 perc, eltelt 10 – mi meg csak pilláztunk, hogy most mi van? Sietve megjelent a sofőr: “Az a helyzet, hogy most le kéne szállni, pótlóbuszok járnak majd a vonalon.” Én: “elnézést Uram, most itt az alagútban kell leszállni??” “Ja nem, nem!! Most az lesz hogy visszatolatunk, és ott leszállhatnak az állomáson…” Annál pedig nincs is komfortosabb érzés, mikor egy egész metrónyi ember próbál felszállni az első kombínóra… Ez volt fél 6 előtt 10 perccel, szóval sanszos volt, hogy nem érek oda a kozmetikába fél 6-ra. És akkor most csuriba az ujjakat, hogy később még legyen 15 perc szabadideje a kozmetikusnak – rácsörögtem, hogy szánom-bánom de sajnos ez történt. Szerencsére volt szabad hely negyed 7-kor, úgyhogy 1-0 ide! Korábban kell felkelned öcskös, ha engem akarsz megszívatni 😛

A negyedik kombínóra fel is fértem kényelmesen, most már tutira akartam menni, úgyhogy egyenesen a kozmetikába mentem, meg is érkeztem 5.45-kor. A hely nagyon barátságos volt, látszott hogy régi üzlethelyiség lett átalakítva és hogy a tulaj mindent saját maga újított fel, készített el, de minden olyan jól harmonizált, a felfestés iszonyat kreatív volt. Minden apró kiegészítő, szín olyan aprólékosan lett összeválogatva és olyan jó összehatást keltett, hogy egyből belopta magát a hely a kicsi szívembe 🙂 A kozmetikus Hölgy meg hatalmas figura – olyan, akiről ránézésre lesír, hogy érti a dolgát és nem egy mai divatkozmetikus. És VÉGRE az első kozmetika, ahol nem a rádió megy, hanem hangulatzene! Az a kellemes keleties meditációs zene! Fantasztikus a hely, na! 🙂 A végén pedig itt is kaptam egy 30%-os kupont, amit a következő választott kezelés alkalmával lehet felhasználni. Nagyon zsír! 🙂 Ide TUTI visszamegyek!

Reggel kivettem az egy megmaradt adag májat a fagyasztóból, hazáig azon gondolkodtam, hogy mit főzzek, de Kincs rendelt egy kétszemélyes tálat amin volt egy csomó rántott finomság. Most nem csöpögök, mert olvassa az irományt, aztán még elbízza magát, de ilyenkor annyira-annyira tele vagyok szeretethullámmal az ilyen kis apró figyelmességei miatt, hogy agyondögönyözném – csak azt nem viseli jól. 🙂

* A válasz, hogy miért állt meg a metró az alagút kellős közepén: az egyik utas epilepsziás rohamot kapott utazás közben, azonnal értesítették a mentőket akik gyorsan, ügyesen intézkedtek. Remélem semmi komolyabb baj nem történt! :-/

Reggel feltettem főni a kávét, hallgattam a madarakat 🙂 és azon gondolkodtam, hogy mit vigyek ebédre. Maradt még egy doboz joghurt, eltettem egy maradék kiwit és egy narancsot (ez még múlt hét szombatról maradt, úgyhogy egy picit már lottyadt szegény), körbenéztem a hűtőben, volt még egy darab sajt és egy fél doboz tejföl. Meg van még ugye két negyed zacskó tészta. Döntés meghozva: sajtos tejfölös tészta lesz a napi menü.

*spenótos karácsonyfás spagettis tészta. itt még csak sajttal*

Munka után hazabattyogtam, mert nem volt semmi programom, pénzem meg nem volt vásárolni. Hülye idő is volt, úgy lógott az eső lába, nem volt kedvem csavarogni sem. Kincs is otthon volt már – volt állásbörzén, meglátogatta egy barátját egy klubban – úgyhogy csendes pihenőt jelentettünk be. Főzni sem kellett, mert tegnapról maradt carbonara – JEEEE! És még csipsz is maradt a múlt heti piackutatásról. Márciusban az első dolgom lesz egy kiadós méregtelenítő kúra. Illetve a második, mert be kell fizetnem a jogsi első részletét. [Márciusban kezdem a jogsit. Reszkess Budapest!! 😀 ]

*uzsonna*

Amíg reggel lefőtt a kávé, bekukkantottam a hűtőbe – mit tudok elvinni, hogy ne haljak ma éhen?
Találtam két szelet husit amit még pénteken sütöttem meg Kincsnek, de nem ette meg. Még jónak tűnt, szaga nem volt – vagy bejön, vagy nem, egy hányást megér. Volt még három szál répa, abból kettőt lereszeltem, tettem bele egy evőkanál mézet és egy teáskanál csilit. Eltettem még 6 db pogácsát és egy narancsot. Ennyinek elégnek kell lenni mára.
Az érdekes az, hogy már kezdem észrevenni magamon, hogy összeszűkült a gyomrom. Jóval kevesebb kaja is elég már ahhoz, hogy jól lakjak, mint korábban. Ennek azért örülök egy kicsit 🙂

Délutánra bejelentkeztem kozmetikushoz is – a 999 Forintos kuponoshoz. Munka után 5-re kellett mennem a Garibaldi utcába. Mint kiderült, ez egy újonnan nyílt kozmetika, a kozmetikus éppen a vendégkörét építi, úgyhogy pont jókor jöttem. Kaptam még egy alkalom akciós szemöldök-szempilla szépítést. Szuper! 🙂 És még vehetek akciós gyanta-bérletet és kaptam kupont arctisztító kezelésre is. Ennek most komolyan nagyon örültem! 🙂 Tök jó néha kipróbálni új helyeket, milyen kincsekre tud bukkanni az ember 🙂
A kozmetikus pedig nagyon aranyoskedves, állandóan csacsog, úgyhogy tereli az ember figyelmét, nem unatkozik. A szalon is szép, igényesen berendezett – még alakulóban van, de tök jó hely lesz! Az akciós dolgokat tuti felhasználom a jövő hónapban, a továbbiakban meg meglátjuk. Eléggé megtetszett a hely 🙂 És megint az új metróval sikerült haza mennem. Nagyon boldog voltam 🙂

Mikor hazaértem, Kincs megcsinálta a carbonarat amíg én elmosogattam meg körbetörölgettem a konyhát. Igencsak giga adag lett, kétszer szedtünk belőle, még így is maradt holnapra. Nem baj, addig sem kell azon agyalnom, hogy mit főzzek a semmiből 😛

Egyébként is már csak arra tudok gondolni, hogy mindjárt vége a hónapnak! És jön a tavasz… 🙂

Vasárnap van: mosás, főzés, takarítás. A szentháromság.

Két férfival élek együtt, úgyhogy néha úgy érzem, ha törölgetőrongy nőne a kezemre, az sem lenne elég. Bár a lakótársunk szentül meg van győződve arról, hogy ő bizisten rendszerető, házias fiú – a gyakorlat viszont egy kicsit mást mutat. Azt hiszem oda kell csapni, mert kezdenek elszabadulni az állapotok, aztán csúnya veszekedés lesz.

Délben meg is reggeliztünk- mikor máskor?? – kimostam 3 adag ruhát, bekevertem a pogácsa tésztáját, takarítgattam még egy kicsit és hirtelen 3 óra lett. Valahogy nem érzékeltem az időt 😀

Kisütöttem a pogácsákat – megint két tepsit, Kinccsel elkezdtünk nézni valami új sorozatot és hopp el is fogyott a pogácsa harmada este 7-re. Úgy kellett kimentenem pár darabot, hogy holnap tudjak vinni dolgozósba 🙂 A carbonarat mondanom sem kell, nem kellett megfőznöm vacsorára.

Viszont eszembe jutott, hogy így nincsen ebédem sem holnapra, meg kéne számolnom, mennyi pénzem maradt egyáltalán, mert úgy rémlik, hogy tegnap nem sok pénzt kaptam vissza a teszkóban. Jelentem, megszámoltam: kereken 60 Forint maradt a pénztárcámban.

Ledöbbenés. Sűrű pislogás. Hangos röhögés 20 percen keresztül. Realizálás, hogy ez bizony ha fejre állok sem lesz elég a holnap reggelire SEM- nemhogy az egész hétre! Hubazmeg! Most kell valami okosat kitalálni!

Annyira izgatott voltam már egész héten, nagyon kíváncsi voltam milyen Anya új lakása. Annyit mondott, hogy kicsivel nagyobb mint a mostani, viszont iszonyú világos. Az összes szobán, a konyhán faltól falig ér az ablak – teljesen oda van tőle, így tud rendesen festeni 🙂 Annyit mondott még, hogy a fürdő-WC és a konyha kicsit le van pukkanva, azt fel kell újítani.
[Szuper! Az utóbbi 2 éve gyakorlatilag felújításból felújításba tartott, volt hogy két hónapig nem volt fürdőszobája mert a mesterember, aki elkezdte, rákos lett és anya nem akarta mással befejeztetni. Pölö. Vagy másik két hónapig egy szobában lakott ahova az egész lakás összes bútorát be kellett zsúfolni. Így ment el lassan 2 év, már alig várta a végét, hogy végre szép, rendbe rakott lakásban élhessen, így hogy mi már kirepültünk. Már csak a konyha maradt volna hátra, mikor beköltözött nagyapám… Amit most ott hagy neki. Amiben valójában 15 év munkája van benne. És most kezdődik minden előröl.]
Láttam Anyát, ahogy ott áll az üres lakás közepén, egyszerre örül, hogy végre megint “szabad” lehet, de látva, mennyi munka lesz a lakással úgy, hogy közben fizeti a másik lakásra felvett hitel törlesztőjét, öcsém albérletét, ennek a rezsijét… és csak mondogatta, hogy jó lesz ez, meglátjátok jó lesz ez…
Nekem meg majd’ megszakadt a szívem, ahogy néztem ezt az egész helyzetet. Borzasztóan örültem, hogy van lehetősége elköltözni és nyugodt életet élni, de úgy érzem segítenem kéne. Segíteni, hogy Neki könnyebb legyen. Többet látogatni, segíteni tervezgetni… nem is tudom. Csak elterelni a gondolatait a gondokról.

DoromBor – A cimBorád 🙂

Mondtam is Neki, hogy ne haragudjon, de most nem hoztam semmit szülinapjára, pont költözés előtt nem akartam venni semmit, amit megint csak át kell vinni. Megnézzük mi kell az új lakásba – mert persze, vannak bútorai, piperéi meg miegymás, de egy csomó új dolog kellhet, mondjuk a függöny például tuti nem lesz jó. Vettem most egy üveg Dorombort, amit elszopogattunk hárman lakásnézés közben és megígértem neki, hogy együtt beszerezzük a szükséges dolgokat. Bevesszük magunkat az IKEA-ba, Bolhapiacra, Vaterára – nem is kell rá sokat költeni, higgye le, jó lesz!

Délután a lakásnéző után már jöttem is haza. Útközben írt Kincs, hogy hatkor kézi meccs van a Népligetben, nincs-é kedvem elmenni Vele, ha addig beér a vonatom. Meg csak úgy tudunk menni a Fradi-Győr meccsre jövő héten, ha erre a meccsre veszünk jegyet. Mondom kedv az van, pénzem már kevésbé – de megegyeztünk abban, hogy szigorúan kölcsön alapon most megveszi a jegyeket nekem is, mert a győrire már tuti nem lesz jegy a jövő héten. Pedig arra nagyon-nagyon szeretnék menni! Ha be kell másznom, akkor is! Na ssszóval kérlek alássssan, a két jegy mínusz ötezer, de csak azért, mert nem a kapu mögé megyünk kajabálni, hanem oldalt ülünk és diszkréten tapsikálunk. Fene a burzsuj mindenségit! Remélem lesz piackutatás jövő héten!

A meccs nagyon jó volt, szokatlan volt, hogy nincs kiabálás meg hangos szurkolás. Cserébe fotózkodtam Zácsik Szanival, amit Kincs ki is tett fészbukra és mit ad a sors, még a Szani is lájkolta 😀 meg még másik 200 ember. Bár úgy érzem, itt a lajkok nem nekem szóltak 😀 Meccs végén meg pacsiztunk az egész csapattal – öröm volt és boldogság! 😀

Meccs után még kiszaladtunk a teszkóba, mert ugye mégis kell enni valamit holnap, a piacot meg most kihagytam. Kincs kitalálta, hogy főzzünk Carbonara spagettit, én meg úgy döntöttem, sütök megint pogácsát. gyorsan bevásároltunk – go home!

Amikor hazautazom, nagypapám oda szokta adni az útiköltség árát, hogy ennyivel hozzájáruljon ahhoz, hogy sűrűbben menjek haza. Mivel erről nem született szóbeli megállapodás, csupán precedens eljárásra alapoztam – ejjha, de szakszerű vagyok – így csak bízni tudtam abban, hogy ez a mostani alkalommal is így lesz. Szóval délelőtt megvettem a jegyet csak oda (2.200 Ft) és már azon agyaltam, mi van, ha most mégis megdől a szokásjog. A kártyámról ugye eltüntettem minden pénzt, nehogy elcsábuljak valami leárazásnál. Készpénz meg annyi volt nálam, ami megmaradt: az az összes 3 ezer valahányszáz.

Más esetben mondhattam volna azt is, hogy most hétvégén nem megyek, de most több tényező is közrejátszott abban, hogy most nem mondhattam nemet. A legfontosabb mégis az volt, hogy Anya új lakásba költözik,  és fontosban tartotta, hogy mi is lássuk, mielőtt aláírja a papírokat. 
A nagymamám – aki valójában a mostohanagymamám, az édes a születésem előtt halt meg – egy éve halt meg. Nagypapám fizikálisan teljesen egészséges, de gyakorlatilag képtelen önmagát ellátni. Pontosabban képes és akarja is, de abban a formában, ahogyan azt ő elképzeli, tarthatatlan állapotokat szül. Nagyapám végletesen rumlis. Ha az ember ismer trehány kamasz fiút – na, azt szorozza meg nyugodtan százzal. És most nem túloztam. Amellett, hogy képtelen rendet tartani maga körül, pluszban még koszos is. Mindent összeragacsol, bepiszkol, képtelen vigyázni a holmijaira, csak amortizálódik körülötte minden. Amíg nagymamám kórházban volt – közel fél évig – rendesen ki is bukott, hogy Nagyapám képtelen arra, hogy higénikus, rendes életet tudjon élni magában, így Anya úgy döntött, hogy magához veszi. Csak a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb volt, mint amire bármelyikünk is számított volna. De mintha a rendetlenség és az állandó mocsok nem lenne elég, Anya és Nagyapám életszemlélete, szellemi szintje oly mértékben eltávolodott egymástól, hogy hiába az egy év kőkemény harc, viaskodás, a folyamatos önmegerőszakolás, hogy tudnak és akarnak együtt élni, így Anya úgy döntött, hogy -mivel Nagyapám nem hajlandó a kompromisszumra – Ő fog elköltözni. Már jó pár hónapja gondolkozik rajta, hogy tud a helyzetből kilépni, és most adódott egy lehetőség.
Mivel érzelmileg nagyon megviselte ez az egy év – még jobban is, mint amit nekem bevallott, az volt a minimum, hogy ott vagyok mellette és támogatom, ha már úgy dönt, hogy újrakezdi az életét.

Úgyhogy nem volt más választásom, pénteken délután felszálltam a vonatra.   

Minden héten úgy érzem, hogy egész okosan spórolok, nem veszek semmi nasit a boltban, nem csábulok el olyan dolgokra, amit hirtelen megkívánok, aztán mikor a hónap végén megnyomom az összegzést, jön a meglepődés. Bár ezen a héten egészen sok extra jövedelmet sikerült szerezni, az egyenlegem mégsem fest rózsásan. 

Az “Egyéb” mezőben két tétel ismét magyarázatra szorul: 

999 Ft – kozmetikus: találtam egy kupont szemöldök szedés, festés, szempillafestésre. Egy kedves kommentelő említette, hogy magamnak is meg tudom oldani a festést, azonban a szempillafesték és a szemöldökfesték is közel 1000 Forintba kerülnek. Valószínű, hogy jövő hónaptól megpróbálom és ha elrontom, átszaladok a kozmetikushoz 🙂 Azonban így ez most olcsóbb, mintha megvenném a két tubuskát – és bízom benne, hogy ez a kozmetikus érti a dolgát és nem fogja elrontani a festést 🙂 

1995 Ft – fekete ing: Már közel két hónapja keresek olyan  fekete inget, aminek szép a szabása, jó az anyaga és nem kerül közel 10.000 Forintba. Csizmanézegetés közben betévedtem a Stradiba és találtam egy leértékelt fekete inget – pont olyat, amilyet kerestem. Ha ezért nem eszem a hét további részében, ám legyen, de szánom-bánom, azt az inget nem tudtam ott hagyni 🙁 Mi van, ha követező héten már nem lesz ott? (Eskü, visszamegyek jövő héten! Ha ott lesz még, plusz egy hónap minimálbér!)

Összességében úgy gondolom, nem zártam rossz hetet. Bár ijesztő, hogy összesen 3.987 Forint maradt a pénztárcámban – és még haza is akarok utazni vidékre, ami oda-vissza 4.400 Ft vonattal…