Gondoltam, most hogy nincs pénzem kondibérletet venni, felnézek a Vaterára, hátha levadászok egy 1 forintos kézisúlyzót.
Elkalandoztam egy kicsit a turkálásban és megdöbbentő tényre bukkantam:
Roller??
Szerintem a curling kimaradt a felsorolásból.
A múlt héten csomószor azon járt az agyam, hogyan fogom beosztani 4 hétre a 60.600 Ft-ot úgy, hogy abból kifizetem az albérletet és egy hónapig nem éhezem – pontosabban éhezünk, mert két emberrel számoltam. Kedvesemnek vázoltam, hogy kísérlet van, zsíros kenyér lesz hagymával, úgy készüljön 😛
Szerencsére BKV bérletet nem kell vennem, mert azt a munkahelyem állja. Ha azt meg kéne vennem, már tuti az esélytelenek nyugalmával vágnék neki a hónapnak. De tételezzük fel, hogy minimálbéres vagyok, tehát dolgozom valahol, a munkahelyek többsége pedig állja a bérletet 😛
Mivel az albérletet harmadoljuk, úgy számoltam, hogy 30.000 Ft lesz a februári lakbér rezsivel. És akkor most nagyon csuriban tartom az ujjam február 10-ig, hogy ne legyen magas a fűtésszámla!
A fennmaradó 30.300 Ft-ból 20.000 Ft-ot szánok kajára, 10.000 Ft-ot pedig az egyéb kiadásokra.
A bevételemet és a kiadásaimat eddig is tételesen vezettem, így fogok tenni most is, hogy pontosan tudjam követni a költségek alakulását heti bontásban.
Ennél csak színesebb lesz a táblázat 🙂
Ugyanakkor el kellett gondolkodnom azon, hogyan fogom eltölteni a szabadidőmet költséghatékonyan. Eddig mindig elmentem a konditerembe, átugrottunk a moziba vagy Kinccsel kiruccantunk valami “fizetős” helyre. Mivel a kondibérletem is most járt le (mikor máskor???? :-D) és arra most ebben a hónapban nem fussa, így ezt is önszorgalommal fogom megoldani – mondanom sem kell, borzasztó lelkes vagyok, aztán majd meglátjuk 😉
Figyelem továbbá a PestiEstet, Facebookos eventeket, hátha van valami ingyenes vagy low-budget megoldás egyik-másik hétvégére.
Persze számos más lehetőség is van még: lehet olvasni, lehet filmet nézni otthon, de hát begubózni csak nem lehet! Há nem? Há de!
Az életben az igazán jó dolgok ingyen vannak
+Tipp: Még egyetem elején jelentkeztem egy-két piackutató céghez tesztalanynak fókuszcsoportos ill. tesztelős “munkákra”. Mai napig két-háromnaponta kapom a piackutatásokat és ha megfelelek a kritériumoknak, elmehetek a kutatásra, amit többnyire egy adott összeghatárhoz kötött ajándékcsomaggal vagy étkezési utalvánnyal honorálnak. Ez egy nagyon szuper dolog, mindenki jól jár vele – a cég is, mert piacra kerülés előtt első kézből kap véleményt a fogyasztóktól, meg én is mert egy kis beszélgetésért és kóstolgatásért csurran némi plusz arra a hónapra 🙂 Bár hozzáteszem, egyre nehezebb megfelelni a kiírt feltételeknek, jócskán szűkítettek a bekerülési lehetőségeken, de ha egy hónapban 1-2 bejön, már akkor is jól jár az ember.
Első Kjog vizsgám sikertörténetében meglepő fordulat következett.
Oktató este 8-kor engedélyezte, hogy 28-án elmehessek javítóvizsgázni. Asszongya: vár szeretettel!
Őszintén meglepődtem, arra számítottam, hogy tennem kell majd pár könyörgő kört azért a nyomorult vizsgáért, de meg is könnyebbültem, mert elég sokat tanultam az előző vizsgára, így még van esély arra, hogy nem röppen ki a buksimból a frissen megszerzett tudás. Nagy örömömben el is határoztam, hogy azt a maradék kis időt is feláldozom a tudás oltárán, lecsücsölök a kis valagamra és fel sem kelek onnan vasárnap estig.
Hétfőn reggel el is indultam, beugrót megírtam 10/10 pontra, be is hívott Oktató nagy szeretettel első vizsgázónak – tételt kihúztam, 19-es, szuper, eldaráltam, négyes.
Na most hétvégén én vagy megvilágosodtam és valami egészen más aspektusba helyeztem magamban a Kjog ismereteimet az előző egy héthez képest vagy a tanszéken felismerték, hogy a végtelen szadizmusukkal csak magukat szopatják meg, mert annyi bukott Hallgatóval március végéig is a vizsgateremben ülnének.
Nagyjából fél éve elérkezett az életemben egy pont, mikor úgy érzetem, hogy alapvetően semmi okom nem lehet panaszra – van munkám, egészséges vagyok, van szerető Párom, családom, barátaim – mégis éreztem valami ürességet. Ez azonban csak akkor bukott ki belőlem, ha egyedül voltam, magamban.
Legtöbbször van valaki körülöttem, mindig megyek valahova, csinálok valamit amivel az energiámat és az agyamat lekötöm. De ha egyedül maradok, elkezd pörögni az agyam. Felszakadnak a régi, gyerekkori sebek, felidéződnek a csalódások önmagammal szemben, ha ezt meg ezt meg ezt máshogy csináltam volna, most nem itt tartanék. A vége pedig sírás és befordulás volt. Rájöttem, hogy nem tudok egyedül lenni és ez így nagyon nem lesz jó. Úgyhogy elhatároztam (nem, ez nem újévi fogadalom volt 🙂 ) hogy tudatosan is több időt fogok magammal eltölteni.
Ami ebben az egészben számomra a legfontosabb hogy megismerjem önmagam. Ez mára egy baromi nagy közhely lett, de most kezdem megérteni a mögöttes tartalmát. Vagyis hogy megismerjem önmagam pozitív és negatív határait, tudjam és elfogadjam a gyengeségeimet és erősségeimet. Ezen a ponton azonban egy erős határvonalhoz értem. Mi az, amit el kell fogadni a boldogsághoz, a teljes élethez és mi az, amin tudatosan lehet és kell változtatni?
Úgy érzem, borzasztó divatos lett a “fogadd el önmagad” kijelentés, hogy nyugodtan fogadd el, hogy neked csak ennyi jutott és próbálj meg boldog lenne azzal, amid van. Az addig rendben van, ha valaki nagyravágyó és sosem tud boldog lenni, mert mindig az kell neki, ami nincs. Észrevettem azonban, hogy ezt a tételmondatot sokan ráhúzzák arra az állapotra, ami gyakorlatilag a tenni nem akarás szinonimája.
Én ezt nem fogadom el. Hiszem és tudom, hogy van jobb, van felfelé – és itt még mindig önmagamról beszélek – és éppen ennek a felfelé törekvésnek az alapja az önismeret. Tudjam azt, hogy alapvetően optimista alkat vagyok; tudjam, hogy matekból és fizikából piszok gyenge vagyok, de órákig tudok olvasgatni József Attilát vagy kortárs művészfilmeket nézni; tudjam, hogy sosem lesz belőlem kifutómodell, Sőt! még katalógusmodell sem 🙂 de attól még semmi szégyellni valóm nincs az alakom miatt. Tudjak magamról is egy objektív képet alkotni, tudjam hol a helyem 🙂 Se fentebb, se lentebb ne helyezzem magam.
Amint ezek a helyükre kerülnek, ott állhat az ember szemtől szembe önmagával, számos önbecsapási lehetőséget hátrahagyva. És akkor tud lépni – lépésről lépésre, de előre!
A sofőr a Dalmady Győző utcai megálló után elfelejtett bekanyarodni a Szabadka utcába és tépett tovább egyenesen. Úgy egy perc után észrevette, hogy nem igazán a menetrend szerinti útvonalat követi. Satufék, megállt az út közepén, betolatott a legközelebbi kapubejáróba és visszakapart a Szabadka u. felé – ezt úgy kb. nyolcvannal. Miután visszaállt az útvonalra és a megszokott 35 – 40-re azt mondja pirosmarlboro rekedten:
Kjog vizsga, kezdés 13:00
“A szóbeli vizsga előfeltétele a beugró feladatsor megoldása. 10 pontból 8 pont megszerzése sikeres beugró, 7 ponttól elégtelen. A vizsga meghirdetett kezdési időpontjában a megjelenés valamennyi feljelentkezett hallgató számára KÖTELEZŐ!”
Vizsgára jelentkezők száma 10/10
12:00-kor a várakozók száma 15. Mint kiderült, öten csak “kísérők”, ők már tegnap levizsgáztak csak a többieket kísérték el, hogy lelkiekben támogassák és adják az energiát. Közben valami perverz élvezettel mesélnek az előző beugrókról
-én egy és-t hagytam ki és megbuktatott.
– haggyad már! én kihagytam az elejéről azt hogy valamely
Kössz bazmeg, nagyon megnyugodtam!
13:10 – vizsgáztató sehol. Ennyit arról, hogy a megjelenés mindenkinek kötelező.
13:20 – végre kiosztják a tesztlapokat, 10 pontos beugró – két definíció (2 és 3 pontos) Ohhh király, tudom mindkettőt. 5 igaz-hamis. Az első tuti hamis! A második talán! A többi… fú passz. Igaz. Nem, hamis! Vagyis mégis igaz? Mindkettő lehet, olyan beugratós.
13:30 – Hupsz lejárt az idő.
14:20 – “Pista és Béla, gratulálok, Önöknek sikerült a beugró, a többiek most sajnos nem jártak sikerrel, a következő alkalommal találkozunk!” Mindezt olyan bájos mosollyal, mintha csak azt kérdezné hogy eper- csak csokiszószt kérsz a Mekis fagyira.
Hogy egytől tízig mennyire vagyok ideges ilyenkor? TIZENKILENCES!!
Kjog egyébként egy nyolcadrangú tárgya, mégis úgy kezelik, mintha fő FŐ F-Ő-! tárgy lenne. Azt hihetnéd, hogy a szadizmus célja, hogy megtanuld rendesen alkalmazni a jogszabályt, hogy az igaz-hamis feladatok egy-egy jogesetet írnak le. Hát nem. A tudakozódás eme formája csupán arra irányul, hogy Te, kedves Hallgató, képes vagy-é beseggelni 900 különböző jogforrás nevét és számát, illetve úgy kb. 100000 fogalmat meg tudsz-é tanulni szóról szóra.
Ha nem, akkor találkozunk következő alkalommal! De nincs harag, ugye?
Hát ez a seggelés ilyen formában nekem most nem sikerül. Ohh van még két hét a vizsgaidőszakból, veszek fel ismétlővizsgát! Mit nekem az 5 óra utazás és az 5000 Ft egy vizsgáért, egyszer élünk!
Neptun megnyit: láss csodát! Nincs üres hely!
Tanszéki ügyintézőt felhív. Nem, nem, nincs hatásköre bővíteni. Akkor kinek van? A tanárnak. Levél megír oktatónak: legyen oly szíves, kedves engedélyezni, hogy az engem jogosan megillető ismétlővizsgára a fennmaradó 2 hétben valamikor esetleg talán megjelenhessek. Alázatos szolgája, maradok örök tisztelettel: Hallgató.
Zárójel NYIT: Mindezt annak az oktatónak írom, aki szeptembertől decemberig szorgosan tartotta az előadásokat és a végén kiadta a tételsort. Majd vizsgaidőszak kezdetén, december 20-án körímélben közölte, hogy megírta az új jegyzetet, amit a vizsgán kérni fog, megvásárolni az egyetemi jegyzetboltban lehet. Ezt így egy egysorosban. Mit egysoros, haiku bazzeg!
Ekkor az egyetem a jegyzetbolttal együtt zárva volt egészen január 7-ig. Spórolás van – se vizsga, se ügyintézés. Első Kjog vizsga: január 7. Zárójel BEZÁR!
A hivatalos közlemény a tanszék részéről: a további vizsgaidőpontok létszámkeretei nem bővíthetők, mivel a vizsgaidőszak első hete üres járat volt, akkor kellett volna jönni vizsgázni, ha akkor eljön a hallgató, most nem kéne bővíteni.
Úgyhogy Hallgató vár türelmesen, hogy az oktató méltányosan járjon el…
Ha a tisztelt Olvasó azt hinné, ez csupán Urbán legenda, ki kell ábrándítsam, az írás megtörtént eseten alapszik. Kelt: 2013. Január 24.
Tavaly belebotlottam pár kísérletezésbe, aminek a tárgya az volt, hogy vajon meg lehet-e élni minimálbérből Budapesten? A válasz minden esetben határozott nem volt. Akkor én nagy kedvet kaptam a dologhoz, de valahogy mindig elmaradt a kísérlet.
Nem is volt olyan régen, mikor még a nappali egyetem mellett diákmelóból éltem. Voltak olyan időszakok, mikor bizony 60-70 ezer forintból éltem havonta, amiből ki kellet fizetni az albérletet, BKV bérletet és gyorsan realizálódott, hogy ebből a kis fizuból nem marad túl sok a napi megélhetésre. Az ilyen helyzet azonban gyorsan rákényszeríti az embert, hogy összehúzza magát és keresse az olcsó megoldásokat. De ahogy így belegondolok, okoskodással, logikázással mindig sikerült kijönnöm havi 20-30 ezer forintból. Persze ez a fapados időszak nem tartott túl sokáig, kerestem másik munkát, többet is tudtam dolgozni – de ez az korszak
megtanított egy rakat túlélő-módszerre 🙂
Úgyhogy ezennel elfogadom a minimálbér-kihívást!!! START: Február 1
Az eredeti terv január 1 volt, de a január gyakorlatilag egy az egyben a vizsgaidőszakról szól, nehéz egyszerre két dologban megszorítani 🙂 úgyhogy eltoltam a kezdést. Maradt másfél hetem a lelki felkészülésre 🙂
A kihívás február 1-től március 1-ig fog tartani – egyrészt mert 1-én kapok fizetést, másrészt a február rövidebb hónap 🙂
Először Február 4-től Március 4-ig szerettem volna, de aztán eszembe jutott, hogy március 2-án elutazunk és az már csalás lenne magammal szemben. Márciusig meg nem szeretném húzni a kezdést.
Nem fogok előre bevásárolni, semmi plussz dolgot nem fogok megtenni, ugyanúgy folytatom a napjaimat mint eddig, csak spórolósan. Vannak fenntartásaim az akaraterőmet illetően, de majd meglátjuk! 😀
Tavaly egy lelki megroggyanásom alkalmával kifakadtam Kedvesemnek és úgy fél óráig csak szakadt belőlem a búbánat, majd közöltem hogy próba jelleggel csoportos pszichoszakkörre megyek.
Mikor befejeztem, rám nézett és azt mondta:
“Kincsőm, az én érzelmi intelligenciám itt van (mutatja hogy lent), a tiéd itt (mutatja jóval fentebb), a pszichológusé meg itt ( mutat a plafon irányába). Örülök, hogy ezt megosztod velem, de nem tudom átérezni.
Írnod kéne egy blogot, abból megtudom hogy érzel.”
Legyen így! 🙂
