Első Kjog vizsgám sikertörténetében meglepő fordulat következett.
Oktató este 8-kor engedélyezte, hogy 28-án elmehessek javítóvizsgázni. Asszongya: vár szeretettel!
Őszintén meglepődtem, arra számítottam, hogy tennem kell majd pár könyörgő kört azért a nyomorult vizsgáért, de meg is könnyebbültem, mert elég sokat tanultam az előző vizsgára, így még van esély arra, hogy nem röppen ki a buksimból a frissen megszerzett tudás. Nagy örömömben el is határoztam, hogy azt a maradék kis időt is feláldozom a tudás oltárán, lecsücsölök a kis valagamra és fel sem kelek onnan vasárnap estig.
Hétfőn reggel el is indultam, beugrót megírtam 10/10 pontra, be is hívott Oktató nagy szeretettel első vizsgázónak – tételt kihúztam, 19-es, szuper, eldaráltam, négyes.
Na most hétvégén én vagy megvilágosodtam és valami egészen más aspektusba helyeztem magamban a Kjog ismereteimet az előző egy héthez képest vagy a tanszéken felismerték, hogy a végtelen szadizmusukkal csak magukat szopatják meg, mert annyi bukott Hallgatóval március végéig is a vizsgateremben ülnének.


Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: