Abolka-blog

Reggel feltettem főni a kávét, hallgattam a madarakat 🙂 és azon gondolkodtam, hogy mit vigyek ebédre. Maradt még egy doboz joghurt, eltettem egy maradék kiwit és egy narancsot (ez még múlt hét szombatról maradt, úgyhogy egy picit már lottyadt szegény), körbenéztem a hűtőben, volt még egy darab sajt és egy fél doboz tejföl. Meg van még ugye két negyed zacskó tészta. Döntés meghozva: sajtos tejfölös tészta lesz a napi menü.

*spenótos karácsonyfás spagettis tészta. itt még csak sajttal*

Munka után hazabattyogtam, mert nem volt semmi programom, pénzem meg nem volt vásárolni. Hülye idő is volt, úgy lógott az eső lába, nem volt kedvem csavarogni sem. Kincs is otthon volt már – volt állásbörzén, meglátogatta egy barátját egy klubban – úgyhogy csendes pihenőt jelentettünk be. Főzni sem kellett, mert tegnapról maradt carbonara – JEEEE! És még csipsz is maradt a múlt heti piackutatásról. Márciusban az első dolgom lesz egy kiadós méregtelenítő kúra. Illetve a második, mert be kell fizetnem a jogsi első részletét. [Márciusban kezdem a jogsit. Reszkess Budapest!! 😀 ]

*uzsonna*

Amíg reggel lefőtt a kávé, bekukkantottam a hűtőbe – mit tudok elvinni, hogy ne haljak ma éhen?
Találtam két szelet husit amit még pénteken sütöttem meg Kincsnek, de nem ette meg. Még jónak tűnt, szaga nem volt – vagy bejön, vagy nem, egy hányást megér. Volt még három szál répa, abból kettőt lereszeltem, tettem bele egy evőkanál mézet és egy teáskanál csilit. Eltettem még 6 db pogácsát és egy narancsot. Ennyinek elégnek kell lenni mára.
Az érdekes az, hogy már kezdem észrevenni magamon, hogy összeszűkült a gyomrom. Jóval kevesebb kaja is elég már ahhoz, hogy jól lakjak, mint korábban. Ennek azért örülök egy kicsit 🙂

Délutánra bejelentkeztem kozmetikushoz is – a 999 Forintos kuponoshoz. Munka után 5-re kellett mennem a Garibaldi utcába. Mint kiderült, ez egy újonnan nyílt kozmetika, a kozmetikus éppen a vendégkörét építi, úgyhogy pont jókor jöttem. Kaptam még egy alkalom akciós szemöldök-szempilla szépítést. Szuper! 🙂 És még vehetek akciós gyanta-bérletet és kaptam kupont arctisztító kezelésre is. Ennek most komolyan nagyon örültem! 🙂 Tök jó néha kipróbálni új helyeket, milyen kincsekre tud bukkanni az ember 🙂
A kozmetikus pedig nagyon aranyoskedves, állandóan csacsog, úgyhogy tereli az ember figyelmét, nem unatkozik. A szalon is szép, igényesen berendezett – még alakulóban van, de tök jó hely lesz! Az akciós dolgokat tuti felhasználom a jövő hónapban, a továbbiakban meg meglátjuk. Eléggé megtetszett a hely 🙂 És megint az új metróval sikerült haza mennem. Nagyon boldog voltam 🙂

Mikor hazaértem, Kincs megcsinálta a carbonarat amíg én elmosogattam meg körbetörölgettem a konyhát. Igencsak giga adag lett, kétszer szedtünk belőle, még így is maradt holnapra. Nem baj, addig sem kell azon agyalnom, hogy mit főzzek a semmiből 😛

Egyébként is már csak arra tudok gondolni, hogy mindjárt vége a hónapnak! És jön a tavasz… 🙂

Vasárnap van: mosás, főzés, takarítás. A szentháromság.

Két férfival élek együtt, úgyhogy néha úgy érzem, ha törölgetőrongy nőne a kezemre, az sem lenne elég. Bár a lakótársunk szentül meg van győződve arról, hogy ő bizisten rendszerető, házias fiú – a gyakorlat viszont egy kicsit mást mutat. Azt hiszem oda kell csapni, mert kezdenek elszabadulni az állapotok, aztán csúnya veszekedés lesz.

Délben meg is reggeliztünk- mikor máskor?? – kimostam 3 adag ruhát, bekevertem a pogácsa tésztáját, takarítgattam még egy kicsit és hirtelen 3 óra lett. Valahogy nem érzékeltem az időt 😀

Kisütöttem a pogácsákat – megint két tepsit, Kinccsel elkezdtünk nézni valami új sorozatot és hopp el is fogyott a pogácsa harmada este 7-re. Úgy kellett kimentenem pár darabot, hogy holnap tudjak vinni dolgozósba 🙂 A carbonarat mondanom sem kell, nem kellett megfőznöm vacsorára.

Viszont eszembe jutott, hogy így nincsen ebédem sem holnapra, meg kéne számolnom, mennyi pénzem maradt egyáltalán, mert úgy rémlik, hogy tegnap nem sok pénzt kaptam vissza a teszkóban. Jelentem, megszámoltam: kereken 60 Forint maradt a pénztárcámban.

Ledöbbenés. Sűrű pislogás. Hangos röhögés 20 percen keresztül. Realizálás, hogy ez bizony ha fejre állok sem lesz elég a holnap reggelire SEM- nemhogy az egész hétre! Hubazmeg! Most kell valami okosat kitalálni!

Annyira izgatott voltam már egész héten, nagyon kíváncsi voltam milyen Anya új lakása. Annyit mondott, hogy kicsivel nagyobb mint a mostani, viszont iszonyú világos. Az összes szobán, a konyhán faltól falig ér az ablak – teljesen oda van tőle, így tud rendesen festeni 🙂 Annyit mondott még, hogy a fürdő-WC és a konyha kicsit le van pukkanva, azt fel kell újítani.
[Szuper! Az utóbbi 2 éve gyakorlatilag felújításból felújításba tartott, volt hogy két hónapig nem volt fürdőszobája mert a mesterember, aki elkezdte, rákos lett és anya nem akarta mással befejeztetni. Pölö. Vagy másik két hónapig egy szobában lakott ahova az egész lakás összes bútorát be kellett zsúfolni. Így ment el lassan 2 év, már alig várta a végét, hogy végre szép, rendbe rakott lakásban élhessen, így hogy mi már kirepültünk. Már csak a konyha maradt volna hátra, mikor beköltözött nagyapám… Amit most ott hagy neki. Amiben valójában 15 év munkája van benne. És most kezdődik minden előröl.]
Láttam Anyát, ahogy ott áll az üres lakás közepén, egyszerre örül, hogy végre megint “szabad” lehet, de látva, mennyi munka lesz a lakással úgy, hogy közben fizeti a másik lakásra felvett hitel törlesztőjét, öcsém albérletét, ennek a rezsijét… és csak mondogatta, hogy jó lesz ez, meglátjátok jó lesz ez…
Nekem meg majd’ megszakadt a szívem, ahogy néztem ezt az egész helyzetet. Borzasztóan örültem, hogy van lehetősége elköltözni és nyugodt életet élni, de úgy érzem segítenem kéne. Segíteni, hogy Neki könnyebb legyen. Többet látogatni, segíteni tervezgetni… nem is tudom. Csak elterelni a gondolatait a gondokról.

DoromBor – A cimBorád 🙂

Mondtam is Neki, hogy ne haragudjon, de most nem hoztam semmit szülinapjára, pont költözés előtt nem akartam venni semmit, amit megint csak át kell vinni. Megnézzük mi kell az új lakásba – mert persze, vannak bútorai, piperéi meg miegymás, de egy csomó új dolog kellhet, mondjuk a függöny például tuti nem lesz jó. Vettem most egy üveg Dorombort, amit elszopogattunk hárman lakásnézés közben és megígértem neki, hogy együtt beszerezzük a szükséges dolgokat. Bevesszük magunkat az IKEA-ba, Bolhapiacra, Vaterára – nem is kell rá sokat költeni, higgye le, jó lesz!

Délután a lakásnéző után már jöttem is haza. Útközben írt Kincs, hogy hatkor kézi meccs van a Népligetben, nincs-é kedvem elmenni Vele, ha addig beér a vonatom. Meg csak úgy tudunk menni a Fradi-Győr meccsre jövő héten, ha erre a meccsre veszünk jegyet. Mondom kedv az van, pénzem már kevésbé – de megegyeztünk abban, hogy szigorúan kölcsön alapon most megveszi a jegyeket nekem is, mert a győrire már tuti nem lesz jegy a jövő héten. Pedig arra nagyon-nagyon szeretnék menni! Ha be kell másznom, akkor is! Na ssszóval kérlek alássssan, a két jegy mínusz ötezer, de csak azért, mert nem a kapu mögé megyünk kajabálni, hanem oldalt ülünk és diszkréten tapsikálunk. Fene a burzsuj mindenségit! Remélem lesz piackutatás jövő héten!

A meccs nagyon jó volt, szokatlan volt, hogy nincs kiabálás meg hangos szurkolás. Cserébe fotózkodtam Zácsik Szanival, amit Kincs ki is tett fészbukra és mit ad a sors, még a Szani is lájkolta 😀 meg még másik 200 ember. Bár úgy érzem, itt a lajkok nem nekem szóltak 😀 Meccs végén meg pacsiztunk az egész csapattal – öröm volt és boldogság! 😀

Meccs után még kiszaladtunk a teszkóba, mert ugye mégis kell enni valamit holnap, a piacot meg most kihagytam. Kincs kitalálta, hogy főzzünk Carbonara spagettit, én meg úgy döntöttem, sütök megint pogácsát. gyorsan bevásároltunk – go home!

Amikor hazautazom, nagypapám oda szokta adni az útiköltség árát, hogy ennyivel hozzájáruljon ahhoz, hogy sűrűbben menjek haza. Mivel erről nem született szóbeli megállapodás, csupán precedens eljárásra alapoztam – ejjha, de szakszerű vagyok – így csak bízni tudtam abban, hogy ez a mostani alkalommal is így lesz. Szóval délelőtt megvettem a jegyet csak oda (2.200 Ft) és már azon agyaltam, mi van, ha most mégis megdől a szokásjog. A kártyámról ugye eltüntettem minden pénzt, nehogy elcsábuljak valami leárazásnál. Készpénz meg annyi volt nálam, ami megmaradt: az az összes 3 ezer valahányszáz.

Más esetben mondhattam volna azt is, hogy most hétvégén nem megyek, de most több tényező is közrejátszott abban, hogy most nem mondhattam nemet. A legfontosabb mégis az volt, hogy Anya új lakásba költözik,  és fontosban tartotta, hogy mi is lássuk, mielőtt aláírja a papírokat. 
A nagymamám – aki valójában a mostohanagymamám, az édes a születésem előtt halt meg – egy éve halt meg. Nagypapám fizikálisan teljesen egészséges, de gyakorlatilag képtelen önmagát ellátni. Pontosabban képes és akarja is, de abban a formában, ahogyan azt ő elképzeli, tarthatatlan állapotokat szül. Nagyapám végletesen rumlis. Ha az ember ismer trehány kamasz fiút – na, azt szorozza meg nyugodtan százzal. És most nem túloztam. Amellett, hogy képtelen rendet tartani maga körül, pluszban még koszos is. Mindent összeragacsol, bepiszkol, képtelen vigyázni a holmijaira, csak amortizálódik körülötte minden. Amíg nagymamám kórházban volt – közel fél évig – rendesen ki is bukott, hogy Nagyapám képtelen arra, hogy higénikus, rendes életet tudjon élni magában, így Anya úgy döntött, hogy magához veszi. Csak a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb volt, mint amire bármelyikünk is számított volna. De mintha a rendetlenség és az állandó mocsok nem lenne elég, Anya és Nagyapám életszemlélete, szellemi szintje oly mértékben eltávolodott egymástól, hogy hiába az egy év kőkemény harc, viaskodás, a folyamatos önmegerőszakolás, hogy tudnak és akarnak együtt élni, így Anya úgy döntött, hogy -mivel Nagyapám nem hajlandó a kompromisszumra – Ő fog elköltözni. Már jó pár hónapja gondolkozik rajta, hogy tud a helyzetből kilépni, és most adódott egy lehetőség.
Mivel érzelmileg nagyon megviselte ez az egy év – még jobban is, mint amit nekem bevallott, az volt a minimum, hogy ott vagyok mellette és támogatom, ha már úgy dönt, hogy újrakezdi az életét.

Úgyhogy nem volt más választásom, pénteken délután felszálltam a vonatra.   

Minden héten úgy érzem, hogy egész okosan spórolok, nem veszek semmi nasit a boltban, nem csábulok el olyan dolgokra, amit hirtelen megkívánok, aztán mikor a hónap végén megnyomom az összegzést, jön a meglepődés. Bár ezen a héten egészen sok extra jövedelmet sikerült szerezni, az egyenlegem mégsem fest rózsásan. 

Az “Egyéb” mezőben két tétel ismét magyarázatra szorul: 

999 Ft – kozmetikus: találtam egy kupont szemöldök szedés, festés, szempillafestésre. Egy kedves kommentelő említette, hogy magamnak is meg tudom oldani a festést, azonban a szempillafesték és a szemöldökfesték is közel 1000 Forintba kerülnek. Valószínű, hogy jövő hónaptól megpróbálom és ha elrontom, átszaladok a kozmetikushoz 🙂 Azonban így ez most olcsóbb, mintha megvenném a két tubuskát – és bízom benne, hogy ez a kozmetikus érti a dolgát és nem fogja elrontani a festést 🙂 

1995 Ft – fekete ing: Már közel két hónapja keresek olyan  fekete inget, aminek szép a szabása, jó az anyaga és nem kerül közel 10.000 Forintba. Csizmanézegetés közben betévedtem a Stradiba és találtam egy leértékelt fekete inget – pont olyat, amilyet kerestem. Ha ezért nem eszem a hét további részében, ám legyen, de szánom-bánom, azt az inget nem tudtam ott hagyni 🙁 Mi van, ha követező héten már nem lesz ott? (Eskü, visszamegyek jövő héten! Ha ott lesz még, plusz egy hónap minimálbér!)

Összességében úgy gondolom, nem zártam rossz hetet. Bár ijesztő, hogy összesen 3.987 Forint maradt a pénztárcámban – és még haza is akarok utazni vidékre, ami oda-vissza 4.400 Ft vonattal… 

A mai nap úgy indult, mint egy átlagos hétvégi reggel. Nem ébresztőre keltem, lustálkodtam még egy kicsit, odabújtam Kincshez – mert ő sem sietett ma sehova, meg hagyta is magát kicsit gyömöszölni. Feltettem főni a kávét – közben hallgattam a madarakat 🙂 – és rám jött a nagy reggelizős kedv, úgyhogy begyújtottam a sütőt és kentem egy tepsire való melegszendvicset. Aztán visszabújtam az ágyba és mesenézés közben megkávéztunk, megreggeliztünk. Néha még előnyei van annak, ha az embernek nincsen munkája 🙂

11-kor Kincs is elment, egyedül maradtam itthon – gondoltam kihasználom ezt a szuper jó időt, kitakarítom az egész lakást.
Szeretek úgy takarítani, mikor nincs otthon senki. Kinyitok minden ajtót, ablakot – hagyom, hadd járjon a levegő, közben pedig porszívózok, törölgetek. Van ebben a nagytakarításban valami meditatív, lelkileg nyugtató dolog is. Engem valahogy ez mindig kikapcsol – ahogy látom, hogy minden a helyére kerül, hogy minden kis apróságról letakarítom a két-három hetes port, ahogy átrendezem a polcon a könyveket; nem rohanva, csak kényelmesen – mintha ezzel egy időben a lelkemet is kitakarítanám. A végén pedig, mikor szárad a lakásban a padló és csak ülök a székben és nézek ki a fejemből, csak mosolygok. Olyan jó olyankor végignézni a lakáson.
Egyébként is úgy gondolom, hogy a közvetlen környezetem a lelki állapotom kivetítődése, így nem tudok például leülni tanulni egészen addig, amíg el nem pakoltam mindent a helyére, vagy amíg nincsen felporszívózva. Néha már betegesnek érzem – talán az is! – de egyszerűen nem tudok addig nyugodtan ülni, amíg nincsen körülöttem rend.

Kincs talált egy receptet a neten kifejezetten erre az infuenzás, náthás időszakra. Csak méz, gyömbér és citrom kell hozzá. A méz pont elfogyott, úgyhogy azt pont vennem kellett. Volt még otthon egy üres macis üveg, abba lereszeltem a gyömbért, szeletekre vágtam egy fél citromot és felöntöttem mézzel. Ezt állni kell hagyni két-három napot és azt írta a cikk, hogy ez kihúz az emberből mindent.

* Maciméz gyömbérrel és citrommal *

Még hónap elején nagyon megkívántam a krémtúrót, vettem is egy dobozzal, aztán csak az irodában olvastam el az összetevőit – mert ez is egy káros szenvedélyem – és hát majdnem sokkot kaptam. Szirupok meg E betűk… bazzeg! Elhatároztam, hogy elkészítem a saját krémtúrómat. Kétfélét is készítettem: citromosat és gyömbéreset.
Hozzávalók 1 adaghoz
– 1/2 doboz sovány tehéntúró
– 1/2 doboz light joghurt
– 1/2 érett kiwi
– 1/2 szelet narancs
-1 citrom reszelt héja ill. a másikhoz 1 kis darab reszelt gyömbér
– 2 evőkanál méz

* túrókrém – még a joghurt nélkül

A hozzávalókat egy kis dobozban összekeverem és egy éjszakát a hűtőben pihentetem. Ha még fel akarom turbózni, akkor  egy kis zabpelyhet még lehet bele keverni. De azt most első körben kihagyom, holnap reggel tesztelem 🙂 

Tegnap este kivettem a fagyasztóból az utolsó csirkemellet és a lefagyasztott borsófőzeléket. A borsófőzelékkel semmi dolgom, viszont a csirkén gondolkodtam még egy kicsit. Aztán eszembe jutott a leegyszerűsített rántott husi.
A csirkét szeletekre vágom,kiklopfolom, ráöntök egy pohár natúr  joghurtot és öntök rá valamilyen fűszert/fűszerkeveréket. Fél napot állni hagyom a hűtőben. A csirkének megvan az a jó tulajdonsága, hogy a tejtől, joghurttól megszívja magát egy kicsit, megpuhul és nem szárad ki. Ezzel a joghurtos öntettel a csirkecsíkokat zsemlemorzsában megforgatom és forró olajban kisütöm. Vagy csak simán a sütőben, ha nem akarok olajat használni.

expressz rántott husi

Ma délutánra Kincset is behívták piackutatásra – valami szénsavas üdítős dolog volt, két órás beszélgetés 4500 Ft értékű honoráriumért. Be is válogatták, megvolt a beszélgetés, főleg a Pepsi termékekről meg a reklámozásról, vagy mi. A végén a 4500 Ft nem ajándékutalványt jelentett…

*honorárium

Tegnap este mikor hazaértem, még nekiálltam főzni. Volt még a szekrény mélyén egy kínai pirított csirke alap, volt csirkemell, amit nem felejtettem el kivenni a fagyasztóból – na, egészen fejlődök! – és maradt még egy fél ananász is a gyümölcssalátából.
Gondoltam, kell hozzá egy kis gyömbér, erőspista, lilahagyma, piros és sárga kaliforniai paprika.
Fel is véstem a bevásárlólistára, kanyarodtam is a boltba, mikor láttam, hogy Kincs megvette a hozzávalókat. Pilláztam is, hogy most tényleg??! Felhívtam és mondta, hogy tényleg.
🙂

(Van egy alkalmazás, amit közösen használunk, a neve Couple. Letöltés után meghívhatjuk a párunkat, így lesz egy közös felületünk, amin tudunk beszélgetni, képeket, videókat megosztani, vannak kis romcsi adalékok is pl. tudtok együtt rajzolni, puszit küldeni egymásnak, ami úgy működik, hogy ráteszed az ujjad a kijelzőre és addig tartod, amíg Ő is oda nem teszi. Figyeled??! Elolvadsz…
De ami még ennél is hasznosabb, hogy közös naptárat tudtok vezetni, így látod, hogy mikor milyen tervezett programja van a másiknak, mikor van szabadidőtök. A másik pedig, hogy listákat lehet írni, amit teljesítettél, azt kipipálod, így a másik is látja, hogy az már kész, így nem kell vele foglalkozni. Mi ezt bevásárlólistaként használjuk leginkább.)

Így hazamentem, láttam, szépen ki is volt készítve minden a konyhapultra. Milyen segítsége van az embernek 🙂

Összedaraboltam mindent, direkt nem kicsi kockákra, hogy ne főljön szét és húsz percig főztem együtt a husit a zöldségekkel-gyümölcsökkel. Aztán beleöntöttem a port. Bár ne tettem volna!
Ha az ember levesz a polcról egy ilyen zacsit, akkor arra gondol, hogy hasonló ízvilág fogadja, mint amit a kínai éttermekben megszokott – kicsit édes, kicsit savanyú mártás. Ez annyira távol volt attól, mint Anettka az első helytől a vizespólóversenyen! De még a kínaitól is. Ez konkrétan szárított gombával meghintett curry-por volt. Nem mondom, hogy rossz, de nem igazán erre számítottam. Mostmár mindegy, kidobni nem fogom, legalább szép színes!

*kínai currys csirke – legalább jól néz ki

Ma reggel elvittem a maradékot, a kisboltban vettem egy csomag diákcsemegét és mentem dolgozni. Már a buszon éreztem, hogy valami nem stimmel, nagyon fájt a torkom, nem tudtam nyelni sem. Mikor beértem az irodába, majd kiköptem a tüdőm, úgy köhögtem – mondom, én nem vagyok egy szakorvos, de nem biztos, hogy ez egészséges krahácsolás. A produkciómat látva főnököm úgy döntött, hogy húzzak haza de nagyon gyorsan, mielőtt megfertőzöm őt is – ha mégis úgy döntök, hogy maradni szeretnék, mert nem tudok meglenni  a számlázás és az árajánlatok nélkül, akkor nagyon szívesen lát, de ha ő megbetegszik, akkor az én fizumból vonja le a táppénzét. Mondom akkor viszlát hétfőn! Úgyhogy most pihenőpályára vagyok állítva, kb. úgy lepattintottak mint egy pestisest. Legalább most aztán jól végignézem az összes filmet meg sorozatot amit összegyűjtöttem!

Délután hivatalos voltam a piackutatásra az Astorián. 12 embert hívtak el, ebből csak 8 mehetett be a beszélgetésre. Azért hívnak mindig több embert, mert ha esetleg nem jön el valaki, aki megígérte, akkor nem lesz értékelhető létszám, el kéne halasztani a kutatást. Úgyhogy mindig vannak lepattanók, akik nem kerülhetnek be a csoportba. Ez mindig ott, a helyszínen szokott eldőlni. Ma én voltam a lepattanó, de a tiszteletdíjat így is megkaptam, ami jelen esetben 15 perc várakozásért 2000 Forint ajándékutalványt jelent. És még ők kértek elnézést! Mondom ezért??! Bármikor nagyon szívesen kimaradok egy két órás beszélgetésből 2000 Forintért 🙂

*tiszteletdíj, amiért megjelentem 🙂 Szívesen, máskor is!

Közben már kezdtem megéhezni, felhívtam Kincset, vigyek-e valami kaját – gondoltam most belefér egy kis dőzsölés, meg az utóbbi két vásárlást Ő intézte, úgyhogy engedélyeztem magunknak egy kis kibillenést. A sarkon van egy pizzéria, isteni pizzájuk van, mondtam Kincsnek, rendelje meg, én meg majd útközben felszedem, úgyis 15-20 perc mire hazasétálok. A helyzet az, hogy ilyenkor már kettőnknek bőven elég egy 32 centis pizza, úgyhogy a mostani ünneplés 1100 Forintból kijött.

 Vacsi, dőlés, film. De csak nekem, mert Kincs megint megy inni. Mondtam is neki, mióta nincs munkája, csak iszik! 🙂

Néha van az az érzésem, hogy egyik-másik napon az életemben történik egy kis apróság, mintha kipattanna egy szikra és az elindít egy egész láncreakciót. Például mikor reggel kialvatlanul kelek, kicsúszik a kezemből a kávésbögre, mérges leszek, akkor már a BKV-n is csúnyán nézek mindenkire, még jobban felbosszant hogy lökdösnek, mérgesen megyek dolgozni, összeveszem a kollégámmal, még feszültebb leszek és elkerülhetetlen, hogy valamit megint el ne rontsak, – törjek, össze ne kapjak valakivel. Nap végén meg megy a durcázás meg az “elegem van az egész rohadt életből” nagymonológ.

Ma kipihentem ébredtem. Már az örömmel tölt el, hogy nincsen koromsötét mikor felkelek, de az hogy madárcsicsergés van?? Valahogy egyből mosolyra görbült a szám. Időben elindultam munkába, nem kellett rohannom. A Corvin közben megálltam orrot fújni és a zsepi kidobtam a kukába. Az utcaseprő bácsi pedig odajött hozzám és megköszönte, hogy nem eldobtam a szemetet és szép napot kívánt. Az arcáról pedig sugárzott az életöröm és az igazi, nyugodt boldogság. Valahogy nagyon megérintenek az ilyen emberek. Akik csak végzik a munkájukat és nem fröcsög belőlük a keserűség, hanem valahogy mégis felül tudnak emelkedni azon, hogy csak a közmunka jutott és most éppen utcát söpörnek. Tud örülni annak, hogy süt a nap, hogy kezd kinyílni egy virág, hogy körbeugrálják a kutyák, tud mosolyogni és mindenkihez van egy őszinte, kedves szava. És ilyenkor észre sem veszed, hogy annak az embernek piszkos a keze, vagy a ruhája, hogy bolyhos a sapkája és ki van járva a cipője sarka. Azt hiszem, ez volt a mai szikra.
Hallgattam a zenémet és csak mosolyogtam. Nem tudott zavarni a reggeli tömeg, hogy tolakodás van a mozgólépcsőnél – mindez olyan távolinak tűnt, mintha kívülről nézném a tolakodást. Nem késett a busz, beértem időben. Vittem minden kaját, nem kellett vennem semmit. Szinte elröpült az idő, már négy óra is volt.

Ötre beszéltem meg a találkozót a Westend bejáratánál, becsomagoltam a gyűrűt is aminek tegnap megérkezett az ára, gondoltam majd feladom a találka után. Elég régóta Vaterázom, volt már szerencsém sokféle vevőhöz, eladóhoz, de a mostani eladó ritka jó fej volt. Ezer fogas vigyorral fogadtuk egymást – mintha éppen egy vadiúj merci adás-vételét bonyolítanánk le. Az ing szuper jó, zsír új, csak a papír címke hiányzik róla. De a leányzó kiöblítette, ahogy kibontottam, áradt belőle a friss öblítő illat. Csak itthon vettem észre, hogy hagyott egy kis centit az ingen, az volt ráírva: “használd egészséggel :)” Nagyon jól esett ez az apró kis figyelmesség!

Gondoltam Kincs még nincs otthon, találkozott az egyik barátjával, nekem meg cipőt kéne vennem, a nézelődés meg ingyen van. Körbejártam a boltokat, és az egyik üzletben észrevettem egy rég ismerősömet, akit már vagy másfél éve nem láttam. Kiderült, hogy ott dolgozik már vagy egy éve és tök jól alakul az élete, lépeget előre – meg is beszéltük, hogy összefutunk valamikor a következő hetekben, ahogy sikerül összeegyeztetni időkoordinátáinkat. Tényleg örültem, hogy összefutottunk!
Átszaladtam a postára, hogy feladjam a gyűrűt – mondanom sem kell, tömeg, sor-sor-sor, alig pár ablak nyitva. Akkor már mindegy volt, olyan jó kedvem volt, mosolyogtam ezen is, beálltam a legszélső sorba. Mindenki tajtékzott, idegeskedett, hogy miért nem haladunk már sehova, miért csak ennyi ablak van nyitva, hülyeorbán meg ezérttartittezazország. Közben feltűnt, hogy a mellettem lévő ablaknál csak ketten állnak sorba. Már többen nézegették, hogy át kéne állni, de olyan gyanúsan rövid az a sor, biztos sokat kell várni, azért ilyen rövid. Mondom egye fene, ott is sokat kell várni, meg itt is, ahol most állok – átmegyek! Semmi extra nem történt, fél perc után sorra kerültem. Na, azután meg is indult mögém a sor… Néha nem értem az embereket 🙂
Közben kétnaponta érkeznek a piackutatásos levelek, és én rendíthetetlenül jelentkezem is a csoportos és egyéni kutatásokra, de eddig valahogy sosem illettem bele a képbe, de ma, ott a postán megkaptam a visszaigazolást, hogy holnap mehetek kutatásra, 2 órás beszélgetés 4000 Forint étkezési utalványért. A téma az Európai Unió. Szupeeeer! Ennél már tényleg nem lehet jobb napom! 🙂

Gondoltam, hogy ilyen jó a kedvem, inkább el sem rontom, nem szállok fel tömegközlekedésre, elindultam gyalog az Oktogon felé. De eleredt az eső és pont nem volt nálam esernyő, úgyhogy visszafordultam. Ennyire azért nem vagyok elszállva a boldogságtól, inkább metrózom. És akkor megtaláltam Irénke nénit! Mióta először olvastam, azóta folyamatosan kerestem, de valahogy mindig elkerültük egymást. Most ott állt a pályaudvar bejárata mellett, az állványozás alatt egy nagy tálca piskótával.  Ugyanaz az érzés fogott el, mint reggel az utcaseprőnél. Csak megálltam, választottam három piskótát, kifizettem -közben beszélgettünk egy kicsit, mosolyogtunk egymásra – és eljöttem. Hazafelé pedig azon gondolkodtam, hogyan is találja meg az ember ezt a fajta boldogságot? Hogy hajnalban kel, végigdolgozza a napot, hazaviszi azt a nagyon kevés pénzét – és mégis boldog. Nem örömködős, harsány boldogság ez, inkább életszeretet. Optimizmus. Hogy megtalálja az örömöt az apró, egyszerű dolgokban. Vagy éppen ezek a nagy és jelentős dolgok, csak a mi lelki szemünk van már becsukódva ezek előtt a hétköznapi kis csodák előtt?
A válaszokat még keresem 🙂

*Irénke néni csokis-pudingos pikótája

Ha még nem mondtam volna: nem szeretem a hétfőt. Nagyon nem!

Félkómában becsomagoltam magamnak egy adag kaját a tegnap maradékból, bedobtam még egy almát és egy narancsot a táskámba és elindultam dolgozni. Még tegnap este leleveleztem az egyik vevőmmel (ez milyen jól hangzik már 🙂 ) hogy munka után, 5-kor találkozunk a Corvinnál és átadom neki a farmert, amit Vaterán megvett. Nap közben megérkezett a gyűrű ára is, úgyhogy büszkén vigyorogtam egész délelőtt. De csak magamban, ott nagyon belül, mert majd’ szana meg széjjel szakadt a fejem. Meg is ijedtem, hogy jön ki rajtam az influencia, úgyhogy meg is ettem gyorsan az almát. Napi egy alma, az orvost távol tartja! A szauna meg kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság. De szaunám nincsen, úgyhogy marad az alma.

napi menü

Estére még maradt leves meg rántott gomba-máj rizibizivel, úgyhogy a boltot most kihagytam (azaz mégsem, vettem a sarki CBA-ban egy joghurtot holnapra), és spuriztam haza. Ahogy hazaértem, hívott is Kincs, hogy mindjárt otthon van. Merthogy a mai nappal főnökével fájó szívvel megváltak egymástól, ezzel meg is kezdődik az aktív munka keresés.

Tudom, hülyeség ilyet mondani, de valahol örülök is neki egy kicsit. Nyilván nem annak, hogy nincs munkája, hanem annak, hogy van ideje magára és van ideje pihenni. Meg hátha most lesz egy picit több időnk egymásra is 🙂
Tudom azt is, hogy nem fog sokáig tartani ez az állapot mert addig úgysem nyugszik, amíg nem talál valami számára elfogadható munkát. Úgyhogy csuriba az ujjakat egy kis ideig!

Szeretnék egyúttal gyónni is! Amíg Vaterára felpakoltam azt az összes három dolgot, nézelődtem egy kicsit és hát szánom-bánom, de találtam egy nagyon szép fehér inget, ami 1 Forintról indult. Vadiúj Reserved ing, 1200 Forintért én nyertem meg este kilenckor. Úgyhogy holnap van egy randevúm a Westend előtt 🙂

*hangulat

Tegnap elkapott valami mély érzelem, úgyhogy mikor hazaértem, gyorsan összepakoltam a szobában, eltettem mindent ami nem a helyén volt és gyertyákat gyújtottam. Lámpa nem is kellett. Így vacsiztunk Kinccsel. Közben megnéztük a vasárnapi meccs ismétlését. Kell ennél több a romantikázáshoz? 🙂

*** Este kilenc körül hívott öcsém, hogy mizu, milyen régen beszéltünk. Nem szokott csak úgy felhívni, úgyhogy sejtettem, hogy valami nem stimmel. Tegnap szakított a barátnőjével. Azt hiszem, hétvégén haza kell utaznom.