Kincs ma kezdi az oskolát, ennek megfelelvén reggel 9-kor három előadása is lesz – egy időben persze 🙂 Fél 1-kor vége, utána egy két és fél óra szünet, utána ismét előadás este 6-ig. Akkor éppen csak egy.
Még jó, hogy a suli az utca végén van, úgyhogy két előadás között hazacsattog ebédelni – HA nem találkozik valami ismerőssel.
Na mondom, ha már én is ilyen korán keltem, akkor go to piac! Nem kellett sok minden, mert ugye múlt héten nem kicsit meggondolatlanul összevásároltam mindenfélét, úgyhogy csak pár dolgot kellett vennem.
Nagyon örültem, mert most a húsosnál volt akciós a tojás, az L-es méretű került 36 Forintba. Akkorák a tojások, hogy egy kezembe nem fér el kettő!! És szinte biztos vagyok benne, hogy a gyümölcsös fiú hatalmas kedvezményt adott, mert ahogy számoltam (meg láttam a számológépén), kb. 1500 Forintot kellett volna fizetnem az összesért. De azt mondta, hogy “legyen most csak egy ezres. És legyen szép a napod!” Még ilyet! 🙂 Az élet apró örömei… 🙂
Én meg mondtam neki, hogy köszönöm szépen és jó munkát. De erre kiröhögött… “Tudod mikor jó a munka! Ha vége van!”
Azért vettem ilyen nagyon sok gyümölcsöt, 1.) Kincs beteg, 2.) érzem, hogy kezd fájni a fülem. Én márpedig nem leszek beteg! Úgyhogy inkább pukkadásig eszem magam gyümölccsel és kiizzasztom magam, de nem akarok orvoshoz menni meg antibiotikumot szedni. Táppénzre meg végképp nem akarok menni! Úgyhogy húsleves lesz erőspistával, maradék spagetti meg gyümölcssaláta. Igazi vitaminbomba 😉
A leveshez még volt csirkecomb és zöldség a múlt hétről – csak egy kis zellert és répát kellett vennem hozzá. Még egy kis tészta is van a zacskó alján, úgyhogy nem vertem magam nagy költségekbe.
A lényeg, hogy nincs tele.
Kincs haza is ért délben, bevette az antibiotikumot, megette az ebédet, aztán elpilledt úgy egészen fél négyig. Ja, hogy előadás lett volna? Ha már így alakult, akkor ágyba be, orrig betakaróz, filmet letölt és maratoni sorozat-film-sorozat-film gyógyulós szombatot csináltunk. Jelentem: vasárnap reggelig nem keltünk ki az ágyból! 🙂
Múlt hét közepén azt találtam ki, hogy eladom azt a pár holmimat, amit az utóbbi fél évben kifogytam. Áttúrtam a szekrényt és egy szoknyára, egy nadrágra és egy gyűrűre esett a választásom. (A gyűrűt nem fogytam ki, internetről rendeltem, de sajnos nagy lett). Van még pár ruhám amit eladhatnék, csak most még nem visz rá a lélek. Majd pár hónap múlva. Addig gyűjtöm rá az energiát. Egy a lényeg, ezek tényleg olyanok, hogy bár a szívem szakad meg, nem fogom már felvenni, mert lóg rajtam és borzasztó hülyén néz ki. Valaki meg hátha pont ilyenre vágyik. Szóval még hét közepén fotókkal feldobtam Vaterára 1 Forintról, vigye a legmagasabb licit, járjon jól mindenki.
Én is meglepődtem, mikor szombat délelőtt lejártak az aukciók: a szoknya 1700, a nadrág 1600, a gyűrű 800 Forintért kelt el! 😮
4000 Forinttal lettem vastagabb!!!! – el sem hiszem! Lehet, mégis rászánom magam a szekrényürítésre 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: