Annyira izgatott voltam már egész héten, nagyon kíváncsi voltam milyen Anya új lakása. Annyit mondott, hogy kicsivel nagyobb mint a mostani, viszont iszonyú világos. Az összes szobán, a konyhán faltól falig ér az ablak – teljesen oda van tőle, így tud rendesen festeni 🙂 Annyit mondott még, hogy a fürdő-WC és a konyha kicsit le van pukkanva, azt fel kell újítani.
[Szuper! Az utóbbi 2 éve gyakorlatilag felújításból felújításba tartott, volt hogy két hónapig nem volt fürdőszobája mert a mesterember, aki elkezdte, rákos lett és anya nem akarta mással befejeztetni. Pölö. Vagy másik két hónapig egy szobában lakott ahova az egész lakás összes bútorát be kellett zsúfolni. Így ment el lassan 2 év, már alig várta a végét, hogy végre szép, rendbe rakott lakásban élhessen, így hogy mi már kirepültünk. Már csak a konyha maradt volna hátra, mikor beköltözött nagyapám… Amit most ott hagy neki. Amiben valójában 15 év munkája van benne. És most kezdődik minden előröl.]
Láttam Anyát, ahogy ott áll az üres lakás közepén, egyszerre örül, hogy végre megint “szabad” lehet, de látva, mennyi munka lesz a lakással úgy, hogy közben fizeti a másik lakásra felvett hitel törlesztőjét, öcsém albérletét, ennek a rezsijét… és csak mondogatta, hogy jó lesz ez, meglátjátok jó lesz ez…
Nekem meg majd’ megszakadt a szívem, ahogy néztem ezt az egész helyzetet. Borzasztóan örültem, hogy van lehetősége elköltözni és nyugodt életet élni, de úgy érzem segítenem kéne. Segíteni, hogy Neki könnyebb legyen. Többet látogatni, segíteni tervezgetni… nem is tudom. Csak elterelni a gondolatait a gondokról.
DoromBor – A cimBorád 🙂
Mondtam is Neki, hogy ne haragudjon, de most nem hoztam semmit szülinapjára, pont költözés előtt nem akartam venni semmit, amit megint csak át kell vinni. Megnézzük mi kell az új lakásba – mert persze, vannak bútorai, piperéi meg miegymás, de egy csomó új dolog kellhet, mondjuk a függöny például tuti nem lesz jó. Vettem most egy üveg Dorombort, amit elszopogattunk hárman lakásnézés közben és megígértem neki, hogy együtt beszerezzük a szükséges dolgokat. Bevesszük magunkat az IKEA-ba, Bolhapiacra, Vaterára – nem is kell rá sokat költeni, higgye le, jó lesz!
Délután a lakásnéző után már jöttem is haza. Útközben írt Kincs, hogy hatkor kézi meccs van a Népligetben, nincs-é kedvem elmenni Vele, ha addig beér a vonatom. Meg csak úgy tudunk menni a Fradi-Győr meccsre jövő héten, ha erre a meccsre veszünk jegyet. Mondom kedv az van, pénzem már kevésbé – de megegyeztünk abban, hogy szigorúan kölcsön alapon most megveszi a jegyeket nekem is, mert a győrire már tuti nem lesz jegy a jövő héten. Pedig arra nagyon-nagyon szeretnék menni! Ha be kell másznom, akkor is! Na ssszóval kérlek alássssan, a két jegy mínusz ötezer, de csak azért, mert nem a kapu mögé megyünk kajabálni, hanem oldalt ülünk és diszkréten tapsikálunk. Fene a burzsuj mindenségit! Remélem lesz piackutatás jövő héten!
A meccs nagyon jó volt, szokatlan volt, hogy nincs kiabálás meg hangos szurkolás. Cserébe fotózkodtam Zácsik Szanival, amit Kincs ki is tett fészbukra és mit ad a sors, még a Szani is lájkolta 😀 meg még másik 200 ember. Bár úgy érzem, itt a lajkok nem nekem szóltak 😀 Meccs végén meg pacsiztunk az egész csapattal – öröm volt és boldogság! 😀
Meccs után még kiszaladtunk a teszkóba, mert ugye mégis kell enni valamit holnap, a piacot meg most kihagytam. Kincs kitalálta, hogy főzzünk Carbonara spagettit, én meg úgy döntöttem, sütök megint pogácsát. gyorsan bevásároltunk – go home!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: