Vasárnap van: mosás, főzés, takarítás. A szentháromság.
Két férfival élek együtt, úgyhogy néha úgy érzem, ha törölgetőrongy nőne a kezemre, az sem lenne elég. Bár a lakótársunk szentül meg van győződve arról, hogy ő bizisten rendszerető, házias fiú – a gyakorlat viszont egy kicsit mást mutat. Azt hiszem oda kell csapni, mert kezdenek elszabadulni az állapotok, aztán csúnya veszekedés lesz.
Délben meg is reggeliztünk- mikor máskor?? – kimostam 3 adag ruhát, bekevertem a pogácsa tésztáját, takarítgattam még egy kicsit és hirtelen 3 óra lett. Valahogy nem érzékeltem az időt 😀
Kisütöttem a pogácsákat – megint két tepsit, Kinccsel elkezdtünk nézni valami új sorozatot és hopp el is fogyott a pogácsa harmada este 7-re. Úgy kellett kimentenem pár darabot, hogy holnap tudjak vinni dolgozósba 🙂 A carbonarat mondanom sem kell, nem kellett megfőznöm vacsorára.
Viszont eszembe jutott, hogy így nincsen ebédem sem holnapra, meg kéne számolnom, mennyi pénzem maradt egyáltalán, mert úgy rémlik, hogy tegnap nem sok pénzt kaptam vissza a teszkóban. Jelentem, megszámoltam: kereken 60 Forint maradt a pénztárcámban.
Ledöbbenés. Sűrű pislogás. Hangos röhögés 20 percen keresztül. Realizálás, hogy ez bizony ha fejre állok sem lesz elég a holnap reggelire SEM- nemhogy az egész hétre! Hubazmeg! Most kell valami okosat kitalálni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: