Heti összegzés
Múlt héten ugyan kifutottam a költségvetési keretből, meg is ijedtem hogy mi lesz most? Mit fogunk enni? Aztán ahogy körbe kutattam a konyhát, találtam egy csomó ennivalót (rizs, tészta, fagyasztott zöldség, máj) amiből még most is van egy kevés. Rájöttem, hogy erről a raktározó életmódról le kéne szoknom, mert ez viszi a pénzt. Meglátok valamit a boltban ami éppen olcsóbb, akkor hopp, meg is kell venni, mert úgyis elfogy. Csak azt nem gondolom végig, hogy lehet van még otthon – aztán elpakolom és kimegy a fejemből és legközelebb megint veszek. Vagy felbontom, elhasználom a háromnegyedét, az az egy negyed meg ott marad bent a konyhaszekrényben, mintha nem is lenne. Na, így keletkezett az a csomó egy negyed zacskó tészta!
A lényeg, mivel nem maradt túl sok pénzem a hétre, így nem is tudtam túl sok dolgot venni. Meg hétvégén kimaradt a hétvégi bevásárlás, ami erősen meg szokta dobni a tételeket a táblázatban.
Végül megint a piackutatás mentette meg a hetet – igaz csütörtök este, de az összesítőben akkor is jól mutat 🙂
Havi összegzés
Most, hogy megkaptam a fizetésem, megint úgy éreztem magam, mint mikor először kaptam meg az első, nagyobb összegű fizetést. Volt bennem valami felszabadult érzés, hogy na most aztán mindet lehet! Ennek ellenére, ha bemegyek egy boltba, még mindig működik a reflex, hogy spórolnom kell – ez is felesleges, ezt sem kéne megvenni, erre nincs is igazán szükség… és ennek kifejezetten örülök! Ez az egy hónap nagyon tanulságos volt saját magam számára. Az tutiszáz, hogy bizonyos technikákat a továbbiakban is alkalmazni fogok:
– Ismét bebizonyosodott, hogy a sok kicsi igenis milyen piszkosul sokra megy. Ha egy héten megveszem a 30 Forinttal olcsóbb tejet és a 100 Forint/kilóval olcsóbb húst stb, máris minimum egy ezrest spórolok.
– Alapos, megfontolt tervezéssel simán kiszűri az ember azt, amire nincs is igazán szüksége. Így, hogy a hónapban nem ad hoc módon mentem el bevásárolni és tényleg csak azt vettem meg, ami a listára fel volt írva, kevesebb étel ment pocsékba. Pedig annál kevesebb dolgot utálok, minthogy ételt kelljen kidobnom! Plusz a folyamatos tervezgetés rákényszeríti az embert, hogy állandóan körülnézzen az ember maga körül, hogy mit tud még felhasználni, így nincs felesleges felhalmozás.
– A különböző kuponokkal -ha tényleg csak azokat veszem meg, amire egyébként is szükségem van- tud az ember a tervezett költségvetésben pluszt generálni. Amellett olyan helyekre is ellátogat az ember, ahova alapesetben nem valószínű, hogy benézne. Tény és való, hogy a kuponozás kicsit lutri, mert vagy bejön, vagy nem, de most kifejezetten szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan helyeken jártam, ami kifejezetten igényes, barátságos volt és még meg is dobtak egy-egy plusz bónusszal.
– Azzal sem keveset spóroltam, hogy mindent a rendeltetésének megfelelő helyen vettem meg. Húst, zöldséget, gyümölcsöt a piacon, tartós élelmiszert hiperszuper marketben, háztartási cikkeket háztartási boltban stb.
– Plusz bevételeket lehet szerezni alkalmi “munkákkal” (lásd piackutatások) illetve azzal, hogy nem gyűjtögetek. Mivel albérletben élek, egyébként sem szeretem felhalmozni a már feleslegessé vált holmikat, mert csak foglalja a helyet és egy esetleges költözésnél nem jó a lomot cipelni a másik helyre. Így havonta-kéthavonta szerkényürítést, lomtalanítást tartok és mindet, amit feleslegesnek ítélek meg, elindítom aukción. Egyrészt ezzel is pénzt keresek -a legtöbb esetben jóval kevesebbet, mint a beszerzési ára, de ilyen ez a használtas biznisz 🙂 – másrész lehet, hogy nekem lom, de más pont ezt keresi. Kímélem a környezetet is, na! 🙂
-Bármire szükségem van, első körben auckiós oldalon keresem. A fent említett szempontok miatt töredék áron lehet kifogni hibátlan állapotú ruhát, bútort, háztartási eszközt… gyakorlatilag bármit. És miért fizessek többet, ha harmadáron megkaphatom azt, amit keresek?
Összességében elmondható, ha lemondok az olyan kényelmi szempontokról -mint pölö mindent egy helyen vegyek meg, vagy valamit most azonnal akarok, lehetőleg 2 perc múlva- akkor az addigi havi kiadásaim negyedét félre is tettem.
Vannak azért a havi költségvetésben megkérdőjelezhető pontok. Kapásból az első, hogy végülis a hónap végén kibukott, hogy az össze bevétel 80.000 Forint fölé kúszott. Ez azért nem egészen minimálbér. El is gondolkodtam rajta, hogy akkor most mennyiben tekinthető ez a hónap minimálbér-kihívásnak.
Végül azzal nyugtattam magam, hogy a konkrét minimálbérről indultam, a 60.600 Forintról. A plusz bevételeket azért kerestem, hogy a minimum szinten felüli kiadásaimat tudjam fedezni . Ebből adódik a második vitatható pont, hogy vajon mennyire van szüksége az embernek BL bérletre vagy kozmetikusra. Nem alapvető szükséglet, ez tény.
Azt azonban le kell szögeznem, hogy az egész minimálbér-kihívással ez volt a célom: hogy bebizonyítsam, hogy minimálbérről indulva nem kell az embernek lemondani sem a minőségi étkezésről, sem a szórakozásról, sem a szépészeti kezelésekről. Valóban, ha tartósan kell ilyen minimál összegből élni az embernek, kétszer meggondolja, hogy ilyen kiadásokra rászánja-e azt a kevés pénzét, de régebben is úgy gondoltam, ha már ennyi mindenen megszorítom az életem, annyi kijár, hogy a szabadidőmre is áldozzak egy kicsit. Hangsúlyozom: ez egy szubjektív vélemény.
Amellett az egész hónap folyamán Kincs hatalmas segítséget jelentett. Nem csak a vásárlásos kisegítésekkel, de csomó alkalommal rám szólt, hogy na erre meg arra aztán végképp nincsen szükségem, meg hogy hónap végén nem lesz egy fillérem sem. Úgyhogy fizetés után vettem egy nagy kupac süteményt és ünnepélyes keretek között elbúcsúztattuk a filléreskedést.
Aztán csak zárójelben jegyeztem meg, hogy március elején kezdem a jogsit, ha annak az első részletét befizetem, még annyi pénzem sem marad, mint a minimálbéres időszak idején. Még jó, hogy így örültünk… Zárójel bezár.
Emellett még számos más apró dolog került megkérdőjelezésre itt a hónap során, ami erősen gondolkodóba ejtett. Kincs is mondta, hogy ez az egész úgy lenne korrekt, ha mindketten bedobnánk a közösbe a 60.600 Forintot és úgy próbálnánk meg ketten megélni belőle. Az esetleges pluszokat meg ugyanúgy félretennénk. Szóval érik a minimálbér-kihívás 2.0 – a javított kiadás 🙂
Szóval örülök, hogy belevágtam és végig csináltam, mert minden szempontból hasznosnak éreztem (tényleg!), de annak még jobban örülök, hogy vége!
Itt szeretném megjegyezni, hogy tisztában vagyok azzal, hogy sokkal többen vannak azok, akik tartósan ilyen, vagy még kevesebb pénzből élnek, mint ahányan vállalják. Minden tiszteletem azoké, akik nem adják fel és végig küzdik a mindennapokat, ez egy kőkemény dolog. Semmi esetre sem szerettem volna viccként vagy játékként kezelni a kihívást.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: