Abolka-blog

Reggel mikor feltettem a kávét, észrevettem, hogy tegnap a főzőcskézés hevében elfelejtettem félretenni a 10 perces csirke adagot 🙁
O-ó, mondom magamban, baj lészen, nincsen semmim csak egy doboz joghurtom. Becsomagoltam még 5 kakaós kekszet, összekészültem és lecsattogtam a sarki CBA-ba.
Az a jó ebben a kisboltban, hogy kifejezetten a reggelikre és a gyors instant ebédekre specializálódott, így az ilyen jellegű “ételek” olcsóbbak, mint a Hiperben. Vettem is egy zacskós levest – nem egy vitaminbomba, de tűzoltásnak jó lesz!

Már kb. fél éve rászoktam a reggelizésre – mert olvastam egy életmódoldalon, hogy az nagyon jó. Először elég nehéz volt, tömtem magamba a rozsos kiflit, mintha muszáj lenne, aztán teljesen természetessé vált. Sőt, most már rendesen korog a gyomrom ha a reggeli kávéhoz nem eszem meg a fél szelet barna kenyeret!
Ugyanígy állt be a tízórai 9-kor és az uzsonna 3-kor. Ebéd délben! És esküszöm, meghallom a rádióban a déli harangszót, összefut a nyálam! Tiszta röhej, Pavlov kutyája elbújhat messzire! Este meg vacsi – lehetőleg 7-ig. Azért nem hatig, mert Kincs jó esetben fél 7 – 7 között ér haza és így együtt tudunk vacsorázni.

keleties csirke izű forró bögre

Még hét elején megbeszéltem egyik barátosnémmal, hogy fussunk össze és örömködjünk, hogy ismét túl vagyunk egy vizsgaidőszakon 🙂 Én majdnem Ferihegyen dolgozom, ő meg suliból érkezett Gödöllő felől hévvel, felhívott dél körül, hogy Meet Me Halfway, találkozzunk az Örsön, ők már ott lesznek, hívjam ha odaérek!
Cirka egy óra alatt át is buszoztam az Örse, pontban 5-kor hívom hogy Nnnna, akkor hova menjek, merthogy megérkeztem. Pár másodperc csönd: “Te nem 5-ig dolgozol?” Mondom: “Nem, négyig.” Mondja: “Bakker, akkor indulok és fél óra múlva ott vagyok!” Mondtam oké, megvárom az Árkádban, addig nézelődöm egy kicsit. Na, itt basztam el a dolgot!

Alapvetően magabiztosan indultam el, mert volt nálam kb. 3500 mozdítható magyar forint. A bankkártyámon van 1500 Ft – csak hogy ne legyek mínuszban – és nem hordok magamnál többet 2000 Forintnál – hogy biztos ne költsek sokat. A többi egy elkülönített számlán van pihenőjáraton. Szóval nyugisan nézelődtem a szebbnél szebb leárazott cipők és ruhák között azzal a bárgyún vágyakozó arccal, hogy ha akarnám sem tudnám megvenni egyiket sem, hiába 5000 Ft!
Ez egészen addig tartott, amíg át nem léptem a Terranova detektoros kapuját, ugyanis a legeldugottabb leghátsó sarok legalsó polcán megtaláltam azt a szoknyát, amit már egy hónapja meg akartam venni akciósan 1.790 Forintért, de legörbült szájjal visszatettem a polcra, mert más ruhákat kellett vennem – muszáj volt, tényleg! – és nem akartam plusz költségekbe verni magam.

De tegnap ismét találkoztunk, tekintetünk összeakadt a nem akciós tábla alatt, gondoltam csak kiveszem hogy megsímogassam, megnézzem mennyi pénzért nem lehet ismét az enyém, becsukott szemmel megfordítottam az árcédulát, csak résnyire nyitottam ki az egyik szemem, hogy még reflexből vissza tudjam csukni amíg visszadugom a polcra. Ehelyett 200-as méretűre kerekedett a szemem és próba nélkül rohantam a pénztárhoz. Úgy adtam oda a bankkártyámat a pénztáros csajnak, mintha az első eredeti Gucci táskámat venném meg… és még fizetés után is maradt rajta 310 Forint! 1000 fogas vigyorral távoztam és arra gondoltam mekkora király vagyok!!!
Ezek meg a boltba csak pilláztak, hogy ez a csaj tuti kettyós!

Megérkezett barátosném, úgy döntöttünk, hogy nézelődni felesleges, mert (mostmár) úgysem veszünk semmit , menjünk át a Corvinhoz, úgyis 2 percre lakunk tőle mindketten. Hát mondom, ez délben is eszünkbe juthatott volna, megspóroltam volna magamnak 1 órát és 1190 Forintot!! Aztán eszembe jutott A szoknya… 😀

Dumáltunk egy hatalmasat, bőven Kincs után értem haza. Érdekes volt, hogy a beszélgetés alatt kibukott, hogy nekem az a fájó pontom, hogy mivel a szüleim nem tudtak támogatni az egyetem alatt, nekem végig dolgoznom kellett és ennek viselem a következményeit – ha rendesen csinálom, már két éve lehetne diplomám. De hát valahogy meg kellett/ kell élnem. Már egy éve levelezős vagyok és még egy évet kell várnom a papírig. Addig Ő az első diplomája után rájött, hogy nem tud és nem is akar a szakmájában elhelyezkedni és ismét iskolapadba ült nappalin – csak azt bánja, hogy nem tud dolgozni és még mindig a szülei tartják el. Ezt leszámítva a témáink ugyanazok: hogy sikerültek a vizsgák, hogy vagyunk a párunkkal, milyen az együttélés egy plusz lakótárssal, pátyolgatjuk az elvált szüleink lelkét… Fura az élet 🙂 Néha nagy keresztnek érzem a magamnak választott sorsot, a magam által kivívott nagy függetlenség következményeit, aztán mikor a barátaimmal beszélgetek, egészen más perspektívába helyeződik minden. Nekik is – nekem is. Jó, hogy ezekkel a komplementerekkel végül valahogy mind egyensúlyba kerülünk.

Végül barátosném ragaszkodott hozzá, hogy Ő fizesse a teámat is, cserébe hogy megvárakoztatott. Komolyan, nem hagyott fizetni!! De előzékeny mindenki ebben a hónapban 😛
Haza mentem, megölelgettem Kincsemet és betúrtam egy adag rakott csirkét.

Napi menü 356 Forintból

…Volt már olyan érzésed a nap közepén, hogy jobban jártál volna ha fel sem kelsz aznap? Na ez a nap pont ilyen volt…

Minden kiesett a kezemből, ennek köszönhetően eltörtem egy tányért, kiborítottam egy fél csomag zsemlemorzsát, a postán 35 percet álltam sorba a semmiért… Borrrrzasztó, egyszerűen borrrrrzasztó volt a hétfő!

Az anyagi forrásokkal viszont megint sikerült okosan gazdálkodnom 🙂
Még vasárnap este sütöttem egy nagy adag kakaós kekszet. Irtó egyszerű, olcsó és finom 🙂 A NoSalty-n találtam a receptet:
Hozzávalók:
– 2 tojás
– 400 g finomliszt
– 150 g kakaópor
– kristálycukor
– 1 egész kocka Ráma
Elkészítés:
– a sütőt 180 fokra előmelegítjük
– a lisztet, kakaóport és a kristálycukrot összedolgozzuk
– a margarint kisebb szeletekre vágva a kakaós liszthez adjuk és összedolgozzuk
– hozzáadjuk a tojásokat és addig gyúrjuk, amíg kész tésztát nem kapunk
– ujjnyi vastagra nyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.
– sütőbe téve 10 perc alatt megsütjük.

Az első adag 🙂

Mikor kész a keksz, még egy kicsit puha, de ha egy éjszakára kint hagyjuk pihenni, reggelre finom ropogós lesz.
2 tepsi kekszet készítettem, tepsinként 24 darab jött ki ennyi hozzávalóból, ami összesen (arányosítva) 600 Forintból kijött. Az első adag fele azonnal eltűnt 🙂 a többit reggelire, uzsira el lehet vinni dolgozósba. Borzasztó laktató, 3 darabbal már simán tele vagyok!

A szombati tokányhúsból ismét mentettem egy kis kupacot, amit hétfő reggel a kávéfőzés közben elkészítettem. Főztem hozzá egy zacskó fagyasztott zöldséget (400g brokkoli-répa-karfiol – 249 Ft). Ez lett a hétfői menü 350 Forintból (ismét arányosítva) 🙂

Déli menü – ez most zóna adag

Mivel a hétvégi kaját egy az egyben elpusztítottuk, ma ismét főzök 🙂 Még reggel kivettem egy csirkemellet a fagyasztóból. Nap közben kitaláltam, hogy tepsis csirkét fogok készíteni, mert van otthon hozzá minden, csak tejfölt kell vennem. (ALDI – 199 Ft/475 g) Feltettem két nagy krumplit és a megmaradt két szál krumplit főni sós vízben. Közben szeletekre vágtam a csirkemellet és egy zárható dobozba tettem. Felöntöttem tejjel, hogy ellepje, találtam a krumplis kosár alján egy fél fokhagymát (miket nem találok még?? 🙂 ) úgyhogy belereszeltem három gerezdet és szórtam bele egy kis vegetát. Tetőt rá és had álljon amíg fől a zöldség. Gondoltam van kb. egy órám, addig tornázom egy kicsit, ha már konditerembe nem tudok menni 🙂
[Szuper kis edzéstervet készítettem magamnak, arról majd később 🙂 ]

Egy órával később kiszedtem a zöldségeket, leszedtem a héjukat és elkezdtem rétegezni:
– egy krumpli-só-bors-majoranna
– egy répa – maradék fagyasztott borsó
– egy husi
ismétlés amíg el nem fogynak a hozzávalók.
Ha elfogy, összekeverem a tejföl felét egy tojással és beterítem a rakottas cucc tetejét. Majd az egészre megy a reszelt sajt.
A tepsis csirke (arányosítva) 1.080 Forintból kijött.

Úgy néz ki, nagyon elszámoltam magam, egy nagy jénai teljesen tele lett! Sebaj, szerdáig nem kell foglalkoznom a főzéssel 😛

Szombat reggel kávézás közben még egyszer átfésültem a konyhát, hátha mégis találok valami használhatót. Kitartó munkámnak meglett a gyümölcse:
– negyed zacskó kristálycukor
– 2x negyed zacskó porcukor
– 3x negyed zacskó levestészta
– 3x negyed zacskó tészta (fussili, spagetti meg karácsonyfa alakú spenótos (???) )
– negyed zacskó tarhonya
– negyed zacskó sárgaborsó
– egy hatalmas adag fagyasztott borsófőzelék
– fél zacskó fagyasztott borsó
– 3/4 kg liszt
– zsemlemorzsa
– irdatlan mennyiségű bontott, bontatlan fűszer és fűszerkeverék (a vegeta bezzeg fogyóban van…)
Kész aranybánya 😀

Hogy ezek a negyed zacskók hogy maradtak meg, fogalmam sincs, nem értem a koncepciómat, de igyekszem felhasználni az összeset. Közben azon agyaltam, mit is szeretnék főzni a jövő héten – milyen egyszerű, olcsó ám egészséges kaját tudok gyorsan összeütni esténként.
Már jó pár éve működik nálam az a szisztéma, hogy húst, zöldséget, gyümölcsöt lehetőleg piacon, a háztartási cikkeket, vegyszereket, piperét a háztartási boltban (One Euro Market, DDA, Ázsia boltok), és csak és kizárólag a tartós élelmiszert veszem meg élelmiszerboltban. Abban viszont kurválkodok, ha lehet így mondani – oda megyek, ahol akció van.
Szóval magamhoz vettem a bevásárlótatyót, a bevásárlólistát és elindultam a bevásárlókörútra.

A bevásárlókörút eredménye – semmi felesleg!

Mikor hazaértem, borzasztó büszke voltam magamra, ugyanis nem vettem semmi fölöslegeset – pedig piszkosul csábító volt ám az a sok finomság a piacon!!
És mert én ilyen jó háziasszony vagyok, egyből neki is álltam főzni, készítettem egy nagy kondér húslevest (levestészta volt hozzá, azt nem vettem) és egy emberes adag borsós tokányt (ehhez volt a talált tarhonya meg a tészta) úgyhogy a hétvégén már nem szándékoztam főzni. Sőt, a leves akkora adag lett, hogy szerintem még hétfőn is fogunk belőle enni.

Délután kimostam a héten összegyűlt szennyest és megdöbbentő felfedezést tettem!! Bevásárlásokkor igyekszem mindig a nagy kiszerelésű dolgokat megvenni -egyrészt mert úgy jobban megéri, másrészt mert az kevesebb szemetet termel. Én ilyen kis környezettudatos háziasszony vagyok 🙂 Most ugye csak kis kiszerelésű öblítőt vettem, mert nem szerettem volna 3000 Forintot költeni öblítőre és basszus!!!, százszor erősebb illata van, mint az 5 literes változatnak. Márka és illat ugyanaz! Már korábban feltűnt, hogy a nagyobb kiszerelésű öblítők, mintha egy kicsit hígabbak lennének, és már alig volt illatuk, dupla annyit kellett belőlük önteni, mint régebben, de ezt betudtam a válság következményének. Ez most akkor hogy van??

Szombat este átslattyogtunk a Kálvin Kakasba, mert Kincs egy cimborája ott koncertezett. Uhh gondoltam, akkor egész estére kikérek egy három decis buborékmentes szódát és majd csöndben elszórakoztatom magam, de Kincs azt mondta, hogy mivel ilyen ügyesen bevásároltam és főzök Neki egész héten, így ma este a vendége vagyok. Elszürcsölgettem három Finlandia-gyömbért meg kaptam egy nachost a barátosnénktől. Magyarán ingyenéltem egész este na, nincs mit szépíteni! Ez elég gáz, úgyhogy essóess le kell állnom vele… mégsem tarhálhatok le mindenkit egész hónapban!

Vasárnap reggel 7 körül valami irdatlan szirénázásra keltünk. Kimentünk Kinccsel a teraszra, konkrétan alattunk kigyulladt egy autó csomagtere. Már kint voltak a tűzoltók, pajszerrel felfeszítették az autó csomagterét és spriccelték be a vizet meg hajigálták ki a füstölgő cuccost. Jó katasztrófaturistaként elő is kaptuk a telefont és kattintottunk pár képet. A tűzoltók gyorsan eloltották a tüzet, jöttek a rendőrök legalább 5 autóval és megkezdték a helyszínelést. Ez már nagyon nem volt izgalmas, úgyhogy bementem kávét főzni. Közben jött a príma ötlet, hogy el kéne küldeni a híroldalaknak, ott mindig vannak olvasói fotók, hátha egyszer mi is fent leszünk az Indexen. Át is küldtük a képeket egy kis plusz élménybeszámolóval.

Sztori van!

Dél körül csörög a telefon, ismeretlen szám. “Üdvözlöm XY vagyok, a Blikk szerkesztője. Megkaptuk a képeket, amit reggel küldött nekünk. Lenne egy pár kérdésem a történtekkel kapcsolatban.” Kérdezett, válaszoltam. “Nagyon köszönöm! Akkor a holnap számba megy is a történet és jövő héten a kollégám keresni fogja önt a honoráriummal kapcsolatban, természetesen jár Önnek a 10.000 Ft.” Mondom a MICSODA??? Kiesett a kezemből a felmosó, végigtáncoltam az egész lakást!! Így még pénznek nem örültem, MEG VAN MENTVE A HÓNAPOM!!! 😀

100 fogas vigyorral fejeztem be a vasárnapi nagytakarítást 🙂
Viszont elfogyott a domestos és a padlófelmosó. FÁKK!

Tegnap nagyon izgatottam kezdtem neki a napnak, gondoltam szétnézek a konyhában, mit tudok még felhasználni az első héten. Gyorsan legörbült a szám széle, ugyanis a háztartás nullán van. A konyhaszekrény kong az ürességtől, a mélyhűtőben ugyan van egy egy éves fagyasztott hurka, de nem tartom valószínűnek, hogy fel fogom használni…
Elfogyott a kávé, elfogyott az öblítő, lejárt a kondibérletem…, szóval tényleg teljesen nulláról indulok.

Még tegnap vettem egy csirkemellet, amiből rántott husit készültem sütni. Most kivételesen ügyes voltam és sikerült 8 szeletre vágni. A kisebb részeit, amiket nem tudtam kirántani, felkockáztam és szárnyassült pácba tettem éjszakára. Úgyhogy ma reggel amíg lefőtt a kávém, gyorsan megsütöttem. Találtam még a hűtő alján egy szál répát és egy uborkavéget, amit lereszeltem. Ez lett az ebédem 🙂

A 10 perces csirke 🙂

Reggel még útba ejtettem a sarki CBA-t, vettem egy jó reggelt kekszet reggelire meg uzsira egy krémtúrót.
A jó reggelt keksz is és a husi-reszelt saláta is nagyon laktató volt, nem éreztem magam éhesnek nap közben. 

A vacsorát rövidre zártam 🙂 Tegnapról maradt 4 szelet előre panírozott hús, vettem hozzá 1 kiló krumplit és csináltam krumplipürét. Öröm és boldogság, még nincs éhezés 🙂

Pénteki menü

Eddig nagyon költséghatékony voltam, de vennem kellett egy csomag kávét. Mivel ez az egy káros szenvedélyem van, ebből nem szeretek rossz izű, rossz minőségű kávét venni, megvan a megszokott márka, ez sajnos az Ázsia boltokban sem olcsó 🙁

A bevásárláskor azért még megszokásból nézelődöm, hátha találok valamit, amit megkívánok – erről nagyon gyorsan le kell szoknom! 

Gondoltam, most hogy nincs pénzem kondibérletet venni, felnézek a Vaterára, hátha levadászok egy 1 forintos kézisúlyzót.

Elkalandoztam egy kicsit a turkálásban és megdöbbentő tényre bukkantam:

Roller??

Szerintem a curling kimaradt a felsorolásból.

Ma reggel döbbentem rá, hogy holnap már február elseje van – vagyis kezdődik a minimálbér-kihívás!

A múlt héten csomószor azon járt az agyam, hogyan fogom beosztani 4 hétre a 60.600 Ft-ot úgy, hogy abból kifizetem az albérletet és egy hónapig nem éhezem – pontosabban éhezünk, mert két emberrel számoltam. Kedvesemnek vázoltam, hogy kísérlet van, zsíros kenyér lesz hagymával, úgy készüljön 😛

Költségvetési terv

Szerencsére BKV bérletet nem kell vennem, mert azt a munkahelyem állja. Ha azt meg kéne vennem, már tuti az esélytelenek nyugalmával vágnék neki a hónapnak. De tételezzük fel, hogy minimálbéres vagyok, tehát dolgozom valahol, a munkahelyek többsége pedig állja a bérletet 😛
Mivel az albérletet harmadoljuk, úgy számoltam, hogy 30.000 Ft lesz a februári lakbér rezsivel. És akkor most nagyon csuriban tartom az ujjam február 10-ig, hogy ne legyen magas a fűtésszámla!
A fennmaradó 30.300 Ft-ból 20.000 Ft-ot szánok kajára, 10.000 Ft-ot pedig az egyéb kiadásokra.

A bevételemet és a kiadásaimat eddig is tételesen vezettem, így fogok tenni most is, hogy pontosan tudjam követni a költségek alakulását heti bontásban.

Ennél csak színesebb lesz a táblázat 🙂

Olcsó szabadidő

Ugyanakkor el kellett gondolkodnom azon, hogyan fogom eltölteni a szabadidőmet költséghatékonyan. Eddig mindig elmentem a konditerembe, átugrottunk a moziba vagy Kinccsel kiruccantunk valami “fizetős” helyre. Mivel a kondibérletem is most járt le (mikor máskor???? :-D) és arra most ebben a hónapban nem fussa, így ezt is önszorgalommal fogom megoldani – mondanom sem kell, borzasztó lelkes vagyok, aztán majd meglátjuk 😉
Figyelem továbbá a PestiEstet, Facebookos eventeket, hátha van valami ingyenes vagy low-budget megoldás egyik-másik hétvégére.
Persze számos más lehetőség is van még: lehet olvasni, lehet filmet nézni otthon, de hát begubózni csak nem lehet! Há nem? Há de!

Az életben az igazán jó dolgok ingyen vannak

+Tipp: Még egyetem elején jelentkeztem egy-két piackutató céghez tesztalanynak fókuszcsoportos ill. tesztelős “munkákra”. Mai napig két-háromnaponta kapom a piackutatásokat és ha megfelelek a kritériumoknak, elmehetek a kutatásra, amit többnyire egy adott összeghatárhoz kötött ajándékcsomaggal vagy étkezési utalvánnyal honorálnak. Ez egy nagyon szuper dolog, mindenki jól jár vele – a cég is, mert piacra kerülés előtt első kézből kap véleményt a fogyasztóktól, meg én is mert egy kis beszélgetésért és kóstolgatásért csurran némi plusz arra a hónapra 🙂 Bár hozzáteszem, egyre nehezebb megfelelni a kiírt feltételeknek, jócskán szűkítettek a bekerülési lehetőségeken, de ha egy hónapban 1-2 bejön, már akkor is jól jár az ember.

Úgyhogy gatya felköt, derékszíj meghúz: holnap startolok!

Első Kjog vizsgám sikertörténetében meglepő fordulat következett.

Oktató este 8-kor engedélyezte, hogy 28-án elmehessek javítóvizsgázni. Asszongya: vár szeretettel!
Őszintén meglepődtem, arra számítottam, hogy tennem kell majd pár könyörgő kört azért a nyomorult vizsgáért, de meg is könnyebbültem, mert elég sokat tanultam az előző vizsgára, így még van esély arra, hogy nem röppen ki a buksimból a frissen megszerzett tudás. Nagy örömömben el is határoztam, hogy azt a maradék kis időt is feláldozom a tudás oltárán, lecsücsölök a kis valagamra és fel sem kelek onnan vasárnap estig.
Hétfőn reggel el is indultam, beugrót megírtam 10/10 pontra, be is hívott Oktató nagy szeretettel első vizsgázónak – tételt kihúztam, 19-es, szuper, eldaráltam, négyes.

Na most hétvégén én vagy megvilágosodtam és valami egészen más aspektusba helyeztem magamban a Kjog ismereteimet az előző egy héthez képest vagy a tanszéken felismerték, hogy a végtelen szadizmusukkal csak magukat szopatják meg, mert annyi bukott Hallgatóval március végéig is a vizsgateremben ülnének.

Nagyjából fél éve elérkezett az életemben egy pont, mikor úgy érzetem, hogy alapvetően semmi okom nem lehet panaszra – van munkám, egészséges vagyok, van szerető Párom, családom, barátaim – mégis éreztem valami ürességet. Ez azonban csak akkor bukott ki belőlem, ha egyedül voltam, magamban.
Legtöbbször van valaki körülöttem, mindig megyek valahova, csinálok valamit amivel az energiámat és az agyamat lekötöm. De ha egyedül maradok, elkezd pörögni az agyam. Felszakadnak a régi, gyerekkori sebek, felidéződnek a csalódások önmagammal szemben, ha ezt meg ezt meg ezt máshogy csináltam volna, most nem itt tartanék. A vége pedig sírás és befordulás volt. Rájöttem, hogy nem tudok egyedül lenni és ez így nagyon nem lesz jó. Úgyhogy elhatároztam (nem, ez nem újévi fogadalom volt 🙂 ) hogy tudatosan is több időt fogok magammal eltölteni.

Ami ebben az egészben számomra a legfontosabb hogy megismerjem önmagam. Ez mára egy baromi nagy közhely lett, de most kezdem megérteni a mögöttes tartalmát. Vagyis hogy megismerjem önmagam pozitív és negatív határait, tudjam és elfogadjam a gyengeségeimet és erősségeimet. Ezen a ponton azonban egy erős határvonalhoz értem. Mi az, amit el kell fogadni a boldogsághoz, a teljes élethez és mi az, amin tudatosan lehet és kell változtatni?

Úgy érzem, borzasztó divatos lett a “fogadd el önmagad” kijelentés, hogy nyugodtan fogadd el, hogy neked csak ennyi jutott és próbálj meg boldog lenne azzal, amid van.  Az addig rendben van, ha valaki nagyravágyó és sosem tud boldog lenni, mert mindig az kell neki, ami nincs. Észrevettem azonban, hogy ezt a tételmondatot sokan ráhúzzák arra az állapotra, ami gyakorlatilag a tenni nem akarás szinonimája.

Én ezt nem fogadom el. Hiszem és tudom, hogy van jobb, van felfelé – és itt még mindig önmagamról beszélek – és éppen ennek a felfelé törekvésnek az alapja az önismeret. Tudjam azt, hogy alapvetően optimista alkat vagyok; tudjam, hogy matekból és fizikából piszok gyenge vagyok, de órákig tudok olvasgatni József Attilát vagy kortárs művészfilmeket nézni; tudjam, hogy sosem lesz belőlem kifutómodell, Sőt! még katalógusmodell sem 🙂 de  attól még semmi szégyellni valóm nincs az alakom miatt. Tudjak magamról is egy objektív képet alkotni, tudjam hol a helyem 🙂 Se fentebb, se lentebb ne helyezzem magam.

Amint ezek a helyükre kerülnek, ott állhat az ember szemtől szembe önmagával, számos önbecsapási lehetőséget hátrahagyva. És akkor tud lépni – lépésről lépésre, de előre!

282E busz, reggel háromnegyed 8 körül:

A sofőr a Dalmady Győző utcai megálló után elfelejtett bekanyarodni a Szabadka utcába és tépett tovább egyenesen. Úgy egy perc után észrevette, hogy nem igazán a menetrend szerinti útvonalat követi. Satufék, megállt az út közepén, betolatott a legközelebbi kapubejáróba és visszakapart a Szabadka u. felé – ezt úgy kb. nyolcvannal. Miután visszaállt az útvonalra és a megszokott 35 – 40-re azt mondja pirosmarlboro rekedten:

” E’nézésüket kérem kedves Hőgyeim és Uraim, kicsit e’bambútam. De mostmá’ nagyon figyelek!”

Kjog vizsga, kezdés 13:00

“A szóbeli vizsga előfeltétele a beugró feladatsor megoldása. 10 pontból 8 pont megszerzése sikeres beugró, 7 ponttól elégtelen. A vizsga meghirdetett kezdési időpontjában a megjelenés valamennyi feljelentkezett hallgató számára KÖTELEZŐ!”

Vizsgára jelentkezők száma 10/10

12:00-kor a várakozók száma 15. Mint kiderült, öten csak “kísérők”, ők már tegnap levizsgáztak csak a többieket kísérték el, hogy lelkiekben támogassák és adják az energiát. Közben valami perverz élvezettel mesélnek az előző beugrókról

-én egy és-t hagytam ki és megbuktatott.
– haggyad már! én kihagytam az elejéről azt hogy valamely

Kössz bazmeg, nagyon megnyugodtam!

13:10 – vizsgáztató sehol. Ennyit arról, hogy a megjelenés mindenkinek kötelező.

13:20 – végre kiosztják a tesztlapokat, 10 pontos beugró – két definíció (2 és 3 pontos) Ohhh király, tudom mindkettőt. 5 igaz-hamis. Az első tuti hamis! A második talán! A többi… fú passz. Igaz. Nem, hamis! Vagyis mégis igaz? Mindkettő lehet, olyan beugratós.
13:30 – Hupsz lejárt az idő.

14:20 – “Pista és Béla, gratulálok, Önöknek sikerült a beugró, a többiek most sajnos nem jártak sikerrel, a következő alkalommal találkozunk!” Mindezt olyan bájos mosollyal, mintha csak azt kérdezné hogy eper- csak csokiszószt kérsz a Mekis fagyira. 

Hogy egytől tízig mennyire vagyok ideges ilyenkor? TIZENKILENCES!!

Kjog egyébként egy nyolcadrangú tárgya, mégis úgy kezelik, mintha fő FŐ F-Ő-! tárgy lenne. Azt hihetnéd, hogy a szadizmus célja, hogy megtanuld rendesen alkalmazni a jogszabályt, hogy az igaz-hamis feladatok egy-egy jogesetet írnak le. Hát nem. A tudakozódás eme formája csupán arra irányul, hogy Te, kedves Hallgató, képes vagy-é beseggelni 900 különböző jogforrás nevét és számát, illetve úgy kb. 100000 fogalmat meg tudsz-é tanulni szóról szóra.
Ha nem, akkor találkozunk következő alkalommal! De nincs harag, ugye?

Hát ez a seggelés ilyen formában nekem most nem sikerül. Ohh van még két hét a vizsgaidőszakból, veszek fel ismétlővizsgát! Mit nekem az 5 óra utazás és az 5000 Ft egy vizsgáért, egyszer élünk!
Neptun megnyit: láss csodát! Nincs üres hely!
Tanszéki ügyintézőt felhív. Nem, nem, nincs hatásköre bővíteni. Akkor kinek van? A tanárnak. Levél megír oktatónak: legyen oly szíves, kedves engedélyezni, hogy az engem jogosan megillető ismétlővizsgára a fennmaradó 2 hétben valamikor esetleg talán megjelenhessek. Alázatos szolgája, maradok örök tisztelettel: Hallgató.

Zárójel NYIT: Mindezt annak az oktatónak írom, aki szeptembertől decemberig szorgosan tartotta az előadásokat és a végén kiadta a tételsort. Majd vizsgaidőszak kezdetén, december 20-án körímélben közölte, hogy megírta az új jegyzetet, amit a vizsgán kérni fog, megvásárolni az egyetemi jegyzetboltban lehet. Ezt így egy egysorosban. Mit egysoros, haiku bazzeg!
Ekkor az egyetem a jegyzetbolttal együtt zárva volt egészen január 7-ig. Spórolás van – se vizsga, se ügyintézés. Első Kjog vizsga: január 7. Zárójel BEZÁR!

A hivatalos közlemény a tanszék részéről: a további vizsgaidőpontok létszámkeretei nem bővíthetők, mivel a vizsgaidőszak első hete üres járat volt, akkor kellett volna jönni vizsgázni, ha akkor eljön a hallgató, most nem kéne bővíteni.

Úgyhogy Hallgató vár türelmesen, hogy az oktató méltányosan járjon el…

Ha a tisztelt Olvasó azt hinné, ez csupán Urbán legenda, ki kell ábrándítsam, az írás megtörtént eseten alapszik. Kelt: 2013. Január 24.